Vereségek diadala

Arad-Hegyalja, napsütésben... Szociografikus beszámoló egy nagy történelmi múlttal rendelkező szórványvidékről. 1848-as emlékek, újjászülető borkultúra és egy magyar közösség mindennapjai a történelem viharában. Ennek megfelelően a tartalom: Nyitány és kapituláció; Táj és lélek; Bor és igazság; Búcsú és találkozás; Arad-Hegyalja a szegedi nagytáj része, inkább alföldi mint hegyvidéki táj... Az érzelmes kötet ajánlott a „Nyitány és kapituláció” című eme emlékekkel: ... Görgey bekötött fővel, lóháton megjelent... Előadta, hogy az orosz előtt feltétlenül letesszük a fegyvert. A menet megindult oly gyászosan, ahogy a lélek felsírt az emberben. A honvéd nem csillogtatta fegyverét, a huszár alatt nem fickándozott a lova, még az ágyúk döcögése is más volt, mint a dicsőség napjaiban. Világostól Pankota felé Szöllősre tartottunk, ahol az orosz tábor csatarendben felállva fogadott. Itt történt a fegyverletétel... Kevés hely van a földön, ahol annyi férfikönny hullott, mint ekkor Világoson!”

Szociografikus beszámoló egy nagy történelmi múlttal rendelkező szórványvidékről.

1848-as emlékek, újjászülető borkultúra és egy magyar közösség mindennapjai a történelem viharában...
*
Ennek megfelelően a tartalom:

• Nyitány és kapituláció;
• Táj és lélek;
• Bor és igazság;
• Búcsú és találkozás;
*
Arad-Hegyalja még a klasszikus értelemben veendő szegedi nagytáj része, annak északkeleti alkotóeleme: történeti néprajz és kultúrgeográfiai értelemben a Bálint Sándor-i szögedi nemzethez tartozik, például a csanádi hátsággal, a Bánsággal-Temesközzel vagy éppen Északkelet-Bácskával együtt. (Szeged Aradtól kereken 100, Arad-Hegyaljától 125-130 kilométerre fekszik.)

Noha Krenner Miklós azt írja, Arad-Hegyalja az Erdélyi-érchegység finom végtagja - törékeny, vékonyka mivoltában kicsit mintha Cranach nőalakját idézné - mégis: összességében inkább alföldi, Alföld-széli, jóval inkább síkvidéki táj ez, mint hegyvidéki: közelebb vannak ide az Újkígyósról, Makóról és Magyarkanizsáról érkező radnai búcsúsok, mint a világosi várra ácsingózó érchegységi mócok, közelebb Rúzsa Sándorék majdhogynem eddig is portyázó lovasbetyárjai, mint Pintye Gilgor legendáriuma, vagy a pakulárok furulyaszava.

Nagyszerű Arad-esszéjében különben éppen Krenner jegyzi meg, hogy a kiindulópont-ősorigo Aradra innen időről-időre száraz forróság vagy izgató földszag áramlik be, igaz, együtt a szőlődombok vagy a radnai kapu hegyvidéki(bb), tiszta hűsével. Errefelé mintha mindig minden éppen-változóban, éppen-átalakulóban volna: a rónaság szelídhajlatú dombsággá, a hepehupás, szőlősoroktól burjánzó gyűrődések kisimuló, egyenletes lapállyá.

Ez a sajátságos átmenetiség, határhelyzet-mivolt - a Tokaj alatti vidéknek vagy a Tápiómentének, a Felvidék és a Nagyalföld érintkező-találkozó sávjának kicsinyített mása, mikro-vetülete: minden hamis egyneműség-látszat ellenére alapjaiban határozza meg a tájék lelki arculatát. Mi több: mélyebb, összetettebb, ismeretlenebb néplélektani, etnográfiai és kultúrhistóriai összefüggésekben, mint gondolnánk.

Ennek pedig igencsak lényegi, befolyásoló szerepe van nemcsak a viharos és roppant mulatságos múltban, de a talányos és ismeretlen jelenben is. A fel-felködlő jövőt nem is említve.
(Domonkos László)

*
A „Vereségek Diadala” című ezen kiadványt a fenti témák iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, a Nyitány és kapituláció című alábbi emlékek érzelmi aspektusaival:

... Görgey bekötött fővel, lóháton megjelent... Előadta, hogy az orosz előtt feltétlenül letesszük a fegyvert. A menet megindult oly gyászosan, ahogy a lélek felsírt az emberben. A honvéd nem csillogtatta fegyverét, a huszár alatt nem fickándozott a lova, még az ágyúk döcögése is más volt, mint a dicsőség napjaiban...

Világostól Pankota felé Szöllősre tartottunk, ahol az orosz tábor csatarendben felállva fogadott.
Itt történt a fegyverletétel...

Mit mondjak-e jelenetről, vagy hol kezdjem? Azon-e..., midőn a büszke huszár kedves paripája nyakát átölelve, édesen csókolá végig; vagy a zokogó tiszteken, kik velőhasogató fájdalommal tekintettek végig azon a legénységen, amelyet annyi szép csatában oly diadalmasan vezényeltek? Mindez oly megrázó volt, hogy a vad csoportok vezetői, a muszka tisztek, száraz szemmel nem nézhették. Aki e szomorú jelenetben részt vett, elmondhatja, hogy egyszer már meghalt...

Nem volt legény, ki fegyverét - mielőtt tőle megvált - meg ne csókolta volna. „Némelyek utolsó töltényükkel önéletüket oltották el...”

Augusztus 13-án délelőtt Görgey és alvezérei sírva ölelték meg egymást, és lovaikra pattanva a szöllősi malom felé nyargaltak... tíz órakor indult meg az egész menet a táborba...

„Elmondhatom, hogy kevés hely van a földön, ahol annyi férfikönny hullott, mint ekkor Világoson!”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.