A Zöldszamuráj

Egy időtlenebb világ dallamai... A szerző elhatározta, hogy az év folyamán minden nap ír egy verset. A minden nap nem mindig jött össze, de a nyugodtabb és ihletettebb napokon két, de előfordult, hogy három verset is megfaragott. A versek hatása és üzenetei egy olyan úton megtalált időtlenebb dallamok, lelki kapaszkodók és szellemi eligazodási pontok voltak, amelyeken bukdácsolva nem egyszer egy szakadék szélén találta magát, megszédülve, magányosan, kétségek között hányódva... Úgy gondolta, rátalált egy egyetemesebb szellemiségre, legalábbis arra az útra, amely odavezet, és ha néha még kísértenek is a kételyek és az indulatok, az út világos, „csak” haladnia kell rajta. Így a szerző abban a reményben ajánlja ezt a könyvet, hogy „egy-egy vers olvasása időtlenebb és békésebb pillanatokat szerezhet, melyekre előbb-utóbb mindannyiunknak szüksége lesz”.

2019. január elején elhatároztam, hogy az év folyamán mindennap írok egy verset. Ez nem mindig jött össze, hisz néha elsodort az élet, másszor nem égett a nélkülözhetetlen belső tűz. Ellenben az, hogy minden napra írjak egyet, sikerült, hisz a nyugodtabb napokon két, de előfordult, hogy három verset is „megfaragtam”. Egy verset átvettem a Bhagavad-gíta, a harcos kaszt Testamentumából, illetve néhány, még fiatalon papírra vetett verset „újra hangszereltem”, gondolván, ne vesszenek kárba az olyan szívből jövő sorok, amilyenek csak a fiatalság mámorában és zavarában születhetnek.

2023-ban újraolvastam a verseket. A vélt vagy valós fogalmazási, technikai és egyéb hibákat kijavítottam. A tartalomhoz nem nyúltam, csak megállapítottam magamban, hogy míg a versek közül egyesek az egyetemesség felé törekszenek, addig másokból némi indulatosság érződik. De ez emberi. Nincs ebben semmi meglepő. Nem vagyunk tökéletesek, csak gyarló emberek, akik az egyik nap nyitottan, befogadóan, szeretettel állunk a hétköznapok sodrásában, míg a másikon sértődötten, gőgösen indulatoskodunk a világ felett.

A versek az utam egyik megállójában készültek. Ki tudja, melyikben. Az ember örökké az úton bukdácsol, ahol csak megállók várják, egy-egy összegzésre alkalmas időszak, de a végállomás elérése szinte lehetetlen. Talán ezért vagyunk a földön, hogy időnként elbukjunk, majd felálljunk és az Égre nézzünk, és a szellemi-lelki-testi próbatételek közepette jobb emberré váljunk. Ami néha sikerül. Néha nem. Mindenesetre a bukás megtapasztalása nélkül kevés ember gondolkodott el komolyan azon, hogy elsősorban önmagát kell megváltoztatnia és a világra új ablakokat kell nyitnia.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.