Úti levelek, naplók

Erdélyi János reformkori utazó (1814-1868) ügyvéd, akadémiai tanár, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára, költő, akinek ebben a kötetben közölt úti írásai a hazában és a nagyvilágban tett utazásainak dokumentumai, egy kelet-európai értelmiségi szellemi kalandozásainak, „citoyenné”, európai horizontú polgárrá érésének bizonyítékai. Abban, hogy az író kora legképzettebb és legvilágosabban látó férfiai közé emelkedhetett, nagy szerepe volt ezeknek az utazásoknak. Írói és emberi látókörét nemcsak az „élet iskolája”, azaz küzdelmes élete, hanem Nyugat-Európával való megismerkedése is tágította. Hitte, amit ifjúságának mestere, Herder írt 1769-es útinaplójában az utazás hatását méltatva a szellemi fejlődésére: „Ekkor vált szobatudósból… a művészetek és a tudományok szótárából, a papírok és könyvek tárolóhelyéből” tevékeny emberré, reformátorrá. A megismert országok szellemi életének kiteljesedése izgatta, mindenütt azt kereste, mit tudnánk ebből idehaza hasznosítani...”

Erdélyi János reformkori utazó (Kiskapos, /ma Szlovákia, Nagykapos városrésze a Kassai kerületben/ 1814. április 1. – Sárospatak, 1868. január 23.) ügyvéd, akadémiai tanár, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára, költő.

1839-től a családjából csak egyedül maradt életben. Ekkor dolgozott a legtöbbet, és midőn a munkában nem talált vigaszt és enyhülést, a tanítványával Máriássy Bélával külföldi útjára indult; külföldi leveleivel leginkább a „Regélőt” kereste föl és már ekkor foglalkozott a népköltészet gondolatával és az esztétikával...

Költői neve mellé a műbírói elismerés is csatlakozott, a Kisfaludy Társaság 1842. január 22-én a tagjai közé választotta. Itt talált igazi teret magának és itt tűzte ki a népköltészet zászlaját, különösen midőn 1843-ban titoknoknak választották, kiváló munkásságot fejtett ki.

1844–1845-ben Máriássy Bélával egy második közép-európai utat tett meg, amelyről kiváló útileveleket írt a Pesti Divatlapnak (1844–1845) Párizsból és Franciaország déli részéből...
*

A reformkor művelődéstörténetének egyik legfontosabb műve a század közepi irodalmi napló.

Részletek T. Erdélyi Ilona ELŐSZÓ-ban írt gondolataiból:

Arany János, amikor akadémikustársa, Erdélyi János halálát 1868 januárjában bejelentette az Akadémián, így emlékezett rá:

„Költő, műbíró, bölcsész: e három jelenség összhangzatban fejlett és jutott érettségre nála: mint költő néhány darabjában senki mögött nem - mint műbíró az egyetemest a nemzetivel kapcsolva mindenkor a jelen színvonalán áll, s tetemes része van benne, hogy költészetünk a hazai föld érintése által megizmosodjék -, mint filozóf éppen hazai bölcsészetünk kisded pantheonjának oszlopait rakja vala, midőn a kérlelhetetlen halál a még csak 54 éves férfiút e hó 23-án oly váratlanul kivágta sorainkból. Legyen áldott emlékezete!”

Erdélyi János ebben a kötetben közölt úti írásai a hazában és a nagyvilágban tett utazásainak dokumentumai, egy kelet-európai értelmiségi szellemi kalandozásainak, „citoyenné”, európai horizontú polgárrá érésének bizonyítékai.

Abban, hogy az író kora legképzettebb és legvilágosabban látó férfiai közé emelkedhetett, nagy szerepe volt ezeknek az utazásoknak. Írói és emberi látókörét nem csak az „élet iskolája”, azaz küzdelmes élete, hanem Nyugat-Európával való megismerkedése is tágította. Hitte, amit ifjúságának mestere, Herder írt 1769-es útinaplójában az utazás hatását méltatva a szellemi fejlődésére:

Ekkor vált „szobatudósból… a tanult íráskodás tintatartójából… a művészetek és a tudományok szótárából, a papírok és könyvek tárolóhelyéből” tevékeny emberré, reformátorrá.

*
Az „Úti Levelek, Naplók” című eme kiadványt a reformkori utazóink között sajátos helyet elfoglaló Erdélyi János írásai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akit a családi gyász, a felejtés vágya hajtott idegenbe, de ahogy távolodott hazulról, úgy változott át a sorsüldözte férfi reformutazóvá, aki mindenütt hazai szemmel vizsgálódott, hogy a látottak és tapasztaltak alapján mivel segíthetné, gyarapíthatná népét és országát.

„A megismert országok szellemi életének kiteljesedése izgatta, mindenütt azt kereste, mit tudnánk mi olyat adnia a nagyvilágnak, amellyel politikai viszonyaink, elmaradott gazdaságunk ellenére is felhívhatnánk magunkra a figyelmet...”
*
Ajánlott:

Magyar népmesék.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.