Segítség

Az 1925-ben kiadott „Segítség!”, noha a magyar irodalom legjelentősebb regényeinek egyike, soha nem volt tananyag és nem lett kötelező olvasmány. A vele szemben folytatott ellenpropaganda megelőzte a megjelenését... Talán azért, mert egy radikális társadalmi analízis, egy mélymerülés a magyar sors- és fajproblémák ijesztő és sötét óceánjába, amely panorámáját adja a két háború közötti magyar társadalom szellemi, emberi, morális és politikai milyenségének, tiltakozás a magyar értékek, tehetségek, a magyar sorsok megállíthatatlan pusztulása ellen... Kulcsregény, mindenki tudta, hogy melyik szereplőnek ki felelt meg a közéletben. A jelenlegi kiadás az Utószavában ezt név szerint ismerteti. A kötet a magyar megmaradás fontos dokumentuma lehetne, ha elnyerné helyét a közgondolkodásban. Érzékelteti pl., hogy milyen volt a félremagyarázott Szabó Dezső-i fajvédelem: „Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar...”

Szabó Dezső szerző (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője.

Kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermeke volt. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol kapcsolatba került Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel is foglalkozott.

Első novellái a Nyugatban jelentek meg. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett „Előörs” címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is. A német megszállást és a nyilasuralom terrorját egyaránt elítélte.

Budapesten, az ostrom idején a Rákóczi téri lakása óvóhelyén hatvanöt évesen hunyt el. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál...
*

Az 1925-ben kiadott „Segítség!”, noha a magyar irodalom legjelentősebb regényeinek egyike, soha nem volt tananyag és nem lett kötelező olvasmány. A vele szemben folytatott ellenpropaganda megelőzte a megjelenését...

Talán azért, mert egy radikális társadalmi analízis, egy mélymerülés a magyar sors- és fajproblémák ijesztő és sötét óceánjába, amely panorámáját adja a két háború közötti magyar társadalom szellemi, emberi, morális és politikai milyenségének, tiltakozás a magyar értékek, tehetségek, a magyar sorsok megállíthatatlan pusztulása ellen...

Az író a regényben három, távolról induló, később összeszövődő életpályában láttatja a magyar géniusz sorsszerű pusztulását. Az egyik főszereplő Boór Bálint, a sümegi származású nemes, a zseniális szobrász és kiváló politikus, a magyar szellemi értékek megtestesítője; a másik az Erdélyből Pestre került fiatal költőzseni, Baczó Mózes, a nemzeti irodalom nagy ígérete.

Már a könyv első megjelenésekor nyilvánvaló volt, s maga az író sem igen tagadta, hogy mindkét figurában önmagát mintázta meg: Boór Bálint a meglett korú, Baczó Mózes a fiatal Szabó Dezső. Mindkettejük életének fontos szereplője a fiatal tanárnő, Katica, aki előbb Baczó menyasszonya, utóbb Boór Bálint szerelmese.

A regény szereplőit tekintve ez a mű kulcsregénynek tekinthető: a két háború között mindenki tudta, hogy melyik szereplőnek ki felelt meg a közéletben. Ez a jelenlegi 2013-as kiadás az Utószavában - egymás mellé állítva a regény szereplőit és azokat az ismert közéleti személyiségeket, akikről a minta készült - név szerint is tartalmazza.
*
További részletek a Szőcs Zoltán által írt Utószó gondolataiból:

Mint Szabó Dezső minden műve, a „Segítség!” is tükrözi az író sajátos, barokkosan gazdag expresszionizmusát, sodró nyelvi lendületét, epikai áradását. Figurái életteliek, eredetiek, s a pamflet jellegű, fel-feltörő humor szinte kompenzáló feltétele a regény folyamatos befogadásának.

A könyv a magyar megmaradás fontos dokumentuma lehetne, ha elnyerné végre megérdemelt helyét a közgondolkodásban. Tucatszám idézhetők belőle döbbenetes erejű mondatok, ám álljon itt csak egy, képet adva arról, hogy milyen is volt az a bizonyos – folyamatosan félremagyarázott – Szabó Dezső-i fajvédelem:

„Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar...”

*
A „Segítség!” című eme kiadványt, a magyar megmaradásért vívott küzdelem egyik fontos és elhallgatott dokumentumát, az 1925-ös kiadás Előszavából vett alábbi idézettel ajánljuk:

„Acélszerkezetű boltozat ez a regény. Minden szög, minden kő, minden homokszem az egyetlen célt építi, támasztja, tapasztja. Minden arc, minden mozdulat, minden rész és minden szó ugyanazt a fájdalmat mondja. Minden parány belső része az egyetlen nagy kiáltásnak: SEGÍTSÉG! És mégis meg nem nyirbált, véletlen összefutású, ős fakadású dús élet ez a regény, átélt fájdalom, meglátott zűr, visszhangzó sírás...”
*
Ajánlott még:

Az elsodort falu (Lazi).
Az elsodort falu (Püski).
Megered az eső. /Az elsodort falu folytatása/
Nincs menekvés.
Karácsony Kolozsvárt.
Életeim I-II.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.