Én & ÉN

Valójában ez egy életregény, különleges humorérzékkel megáldott írói álnéven. A főszereplő „hétpróbás”-nak is mondható, aki meg nem hátrál, feltalálja magát minden helyzetben, bizakodó, kitartó, kemény legény, de a szíve szeretettel teli! Kalandos élete során eljutott a legnagyobb fordulóponthoz: megtalálta igazi életútját. Mindezeket őszintén, humorosan, olykor érdekfeszítően, helyenként a keresetlen szavakat »megszépítve«, máshol személyekről, eseményekről lírai finomsággal szólva tárja elénk. Néhány cím a kötetből: Miből (hogyan) lesz a cserebogár? Csapataim harcban állnak; Éretlenek; „Itt van május elseje”; Az erdélyi Sámán; Egy Nobel-díj nyomában... Eme kiadvány, érdekes, tanulságos, történelmi vonatkozásokat is megörökítő mű - „fiataloktól fölfelé”... - ajánlott.

„A különleges humorérzékkel megáldott Szerző, »alkotott« magának egy írói álnevet. Bizonyára úgy érzi/érezte, az a fontos, amit leírt, s nem egy név a könyv elején.

Valójában ez egy életregény. A főszereplő »hétpróbás«-nak is mondható, aki meg nem hátrál, feltalálja magát minden helyzetben, bizakodó, kitartó, kemény legény, de szíve szeretettel teli!

Kalandos élete során eljutott a legnagyobb fordulóponthoz: megtalálta igazi életútját.

Mindezeket őszintén, humorosan, olykor érdekfeszítően, helyenként a keresetlen szavakat »megszépítve«, máshol személyekről, eseményekről lírai finomsággal szólva tárja az Olvasó elé.

Érdekes, tanulságos, történelmi vonatkozásokat is megörökítő, szórakoztató regény. Jó szívvel ajánlom - fiataloktól fölfelé - mindenkinek.”
(Szeged, 2010. nov. 24. Szepsy Eleonóra ny.ped.)
*
Részlet a könyvből:

Évek óta rejtély számomra egy könyv, az abból készült film, illetve annak egyes eseményei.
A történet tőmondatokban a következő:

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy Imre nevű gyermek. Kicsi gyerek kora óta, kertésznek nevelték a szülei. Ezért aztán felnőtt korára Kertész Imre lett belőle. Zsidó származású felmenői jóvoltából - mily meglepő –, ő is zsidó lett, a sorsnak ilyen fajta akarata folytán.

Tizenhat éves kora körül, az emberiség szellemiségének egyik mély pontján, elhurcolták sok fajtabéli társával együtt, a nácik által működtetett munkatáborok egyikébe, másikába.
A leghírhedtebbekbe.

Emberi tartásának, erejének, fizikai és szellemi kitartásának, valamint nyilván szerencséjének is köszönhetően túlélte, a humánnak nevezett agy, egyik legaljasabb gondolatának fizikai megvalósulását, az emberek megaláztatására létrehozott német lágerek egyikét.” – így a könyv.

Imre, Isten kegyelméből megmenekült a földi pokolból, és így módja nyílt megírni a „Sorstalanság” című könyvét, és megvalósítani, az annak témájára leforgatott filmet is.

Könyvének sok ezer, eladatlan példánya, hosszú időn keresztül porosodott egy raktárban.
Egy verőfényes derűs napon, életének egyik legboldogabb napjára ébredt Imre, az immáron javakorabeli férfi. Kitüntették az irodalmi Nobel-díjjal, a „Sorstalanság” című alkotásáért.
A raktárban – Kertész Imre elmondása szerint – hegyekben álló könyvhalmaz, pillanatok alatt elfogyott.

Gyarló az ember, hát még én. A Nobel-díjas alkotás, immáron nekem is kellett. Kíváncsi voltam, mit kell ahhoz megírni, hogy ilyen remek kitüntetéshez jusson a teremtés koronája.

A mű történetiségét illetően, időben, egy egyenes vonalvezetésű, egyszerű nyelvezetű könyvet tartottam a kezemben. Tulajdonképpen, egy napló. Ennek a műfajnak az imént felsorolt ismérvek egyáltalán nem válnak hátrányára. Úgy gondolom én is, hogy egy naplószerűséget, így célszerű megírni, időbeli és térbeli ugrások nélkül.

Az életregény olvasása közben, teljes figyelemmel kerestem a Nobel-díjra okot adó gyöngyszemet, de nyilvánvaló irodalmi alul képzettségemből fakadóan, nem leltem rá.

• Talán az egészet egy egységként kell értelmezni? Úgy meg, igazán nem egy nagy durranás ez a könyv – morfondíroztam magamban.

A Nobel-díj odaítélésének kapcsán, szemlesütve, pironkodva bevallom, megfordult a fejemben a protekcionizmus gondolata is. Természetesen csak egy röpke, rossz pillanatomban megfogant, átsuhanó felhőcske volt csupán, szánalmasan egyszerű gondolatvilágomban. Büntetésül azonnal megszaggattam a nem létező szakállamat, és a ruházatomat. Beálltam egy rövid időre a sarokba, és hamut szórtam a fejemre. Ezen kívül nyomdafestéket nem tűrő szidalmakat zúdítottam magamra – hogy képzelem én!

Nem dicsekvésképpen mondom, de több száz, nekem ennél az írásnál, kifejezhetetlenül jobban tetsző – nobeli jutalmazástól nagyon távol álló – könyvet olvastam már el életemben, de hát ízlések és pofonok, mint tudjuk, különbözőek.

Sokat azért nem rágódtam ezen az ügyön, meg kell, hogy mondjam. Hál’ Istennek, vagy éppen sajnos, voltak ennél nagyobb problémáim, megoldandó napi feladataim is. Mindezek ellenére, egy-két év múlva, a film vetítése idején, megint csak meg kellett álljak az ügy kapcsán egy pillanatra, mert a korábban feltóduló kérdésekre nemhogy nem kaptam a filmből választ, hanem azok hatványozódtak.

Kertész Imre a film forgatása idején készült interjúban nagyon fontosnak tartotta leszögezni, hogy a forgatókönyv megírását, saját hatáskörbe rendelte vissza, mert az ezzel megbízott profi társaság, az ő gondolatiságától merően eltérőt akart megvalósítani. Többször hangsúlyozta ezen interjú közben, történetének szinte egyedülálló hitelességét a hasonló témájú történetek sorában. Ellenpéldaként Spielberg: „Schindler listája” című filmjét említette meg, mint a legendák körébe tartozók egyikét.

Tehát a cselekmény megtörtént eseményeken alapszik, és a helyszíneket illetően is a valóságot tükrözi.
• Miért ne hihetnénk Kertész Imrének?
• Mi oka lett volna, hogy az igazságtól eltérően állítson valamit?

Kertész Imre története számomra, igaz, hiteles. Még akkor is az, ha a könyve sokak szerint nem ér irodalmi Nobel-díjat. Ez egy más kérdés. Amit elmondott, az viszont nyilván megtörtént, és úgy, ahogyan ő azt a könyvében szemlélteti, majd később a filmjében megjeleníti.
A kérdéseim, az érthetetlenségeim innét eredeztethetőek.

A „Sorstalanság” című írói alkotás, és az abból készült film főszereplője, azaz a Kertész Imrét megszemélyesítő fiú, Gyurka, a buchenwaldi munkatáborból – más kifejezések szerint, haláltábor – szabadult. Egész pontosan, a telep tábori kórházában találtak rá a felszabadító Vörös Hadsereg katonái.

Na, még egyszer fussunk neki, mert – többek között – itt van az a bizonyos eb elhantolva. A haláltábor kórházában feküdt, miközben rátaláltak az oroszok. A haláltábor kórházában.

Az uzsorás jótékonykodási estélyén, vagy az adóhivatal pénzosztogató standján, netán a bank kamat-elengedő bálján. Körülbelül hasonló szóösszetételek, de össze nem egyeztethető fogalmak. A haláltábor kórháza. A film a fiú megmenekülését megelőző egyik jelenetében, a zuhanyzónak kialakított helyiségben – a táborlakó túlélő szerint – megfürdették a jelenlévőket. A könyvben ez rendszeresen megismétlődő esemény volt, az ott lakók életében.

Nem. Nem elgázosították a fogvatartottakat. Arról nem szól a fáma. Sem akkor, sem máskor.
Az eredeti helyszíneken, ahol magam is jártam látogatóként, az idegenvezető tájékoztatása szerint, a mennyezetről lelógó zuhanyrózsákon keresztül jövő, Ciklon „B” gázzal küldték a másvilágra a szerencsétlen áldozatokat. Kertész Imre ilyet nem állít.

Végül szerencsésen felépült Imre, azaz a Gyurka gyerek, majd a története szerint, némi kálvária után, vonattal megérkezik Magyarországra. A vasútállomáson, a könyvben és a film szerinti jelenetben is, egy idegen megszólítja, és izgatott hangon megkérdezi a fiút, hogy látott-e gázkamrákat, krematóriumokat, azokon a helyeken (Auschwitz, Buchenwald, Zeitz), ahol ő járt. Ez a kérdés neki nagyon fontos – teszi hozzá az idegen.

A fiú nem szól semmit, de félreértelmezhetetlen módon, tagadóan megrázza a fejét. Nem. Ő nem látott sem az egyik, sem a másik általa ismert, haláltábornak nevezett intézményben ilyen építményeket. A könyvben ugyanez le van írva. Nem lehet félreérteni.

E jelenetsor nélkül a „Sorstalanság” című film, ami a történetét illeti, semmivel sem lenne kevesebb, mint ami. Mégis ott van.
Valamit nagyon el akart mondani vele Kertész Imre.

• Ez lenne a Nobel-díj oka?
Hát, ha valaki ezt gondolja, akkor erősen meg kell kérdőjelezni az értelmi képességeit az illetőnek.

• Akkor mit jelent ez?
• Miért kellett ez a jelenet a filmbe?
• Kertész Imre antiszemita, holokauszt tagadó?

Ez egy igazi, gyenge elmére valló kijelentés. Íme, egy újabb agymenéses gyöngyszem – tőlem. (Tényleg jobb lesz, ha már abbahagyom a firkálást.) De a jelenet – bár sok értelme nincs, hogy ott legyen – mégis ott van! Az egész világ az ellenkezőjéről van meggyőzve, meggyőződve. Akkor milyen logika diktálna egy ellenkező előjelű hazugságot? Ezen a nyomon követhető logika alapján a filmbéli Kertész Imre igazat állít!

Százból száz nézőből egy sem veszi észre a moziban. De legalábbis nem értelmezi. Ezt szűrtem le, az ilyen irányultságú beszélgetéseimből. Ezerből lehet, hogy egy embernek feltűnik, de azzal az eggyel még nem találkoztam.

• Ha az említett helyeken, Kertész Imre szerint nem voltak – illetve, hogy pontosan idézzem „saját szemével sosem látott” gázkamrák, akkor hogy is volt ez a hatmillió áldozattal?

Imre a Gyurka azt mondja és írja, hogy láttak ők füstölgő kéményeket, meg éreztek ők büdöset a levegőben, de azt a szagot egyértelműen beazonosította az újpesti bőrgyár illatanyagával, amit jól ismert.
Voltak másutt égetőkemencék – hallom a választ.
Azt mondják, tényleg voltak más, kisebb fogva tartó helyeken krematóriumok, de ezeknek a kapacitása valójában csak arra lehetett elég, hogy a sokat szenvedő, járványokban, nélkülözésben, megpróbáltatásokban ténylegesen elhalt áldozatok holtesteit megsemmisítsék.

A könyvben azt is állítja a szemtanú, túlélő író, hogy találkozott négy, hat, sőt tizenkét éve a különböző táborokban élő foglyokkal.
Haláltáborban! Na, ne!

Nehogy félre értés essék. Vallom, hogy egyetlen egy, feleslegesen kioltott életért is kár. Nem keveslem, hanem sokallom, akármennyi áldozat is volt. Szörnyűség. Az élet erőszakos elvétele maga az Isten elleni bűncselekmény, elítélendő, és soha el nem felejtendő cselekedet.

Mi az oka annak, hogy a nehezen körülírható izraelita körök, azt állítják, hogy hat millió zsidó ember vesztette életét a Kertész Imre által megjárt, a legismertebbek között számon tartott lágerekben. Az egyik túlélő, a Nobel-díjas Kertész Imre, nem számolt be tömegek lemészárlásáról, megsemmisítéséről, sem az általa megfogalmazott könyv oldalain, sem az általa megalkotott forgatókönyvből készült filmben.

• Akkor miért szólnak mégis sok millió áldozatról bizonyos zsidó szervezetek állításai?
• Kertész Imre hazudik, és ellene megy a hangoztatott elmélet fősodrás irányzatának?
• Mi oka lenne rá?
• Ellene mond a hittestvéreinek, fajtája bélieknek! Ezért pedig Nobel-díj jár?
• Vagy Kertész Imre mégiscsak a sajátjai ellensége lenne?

Ez sem életszerű. Annál is inkább, mert kizárólag az ő kedvéért hoztak kishazánk jogalkotói egy törvényt, miszerint a Nobel-díjjal járó pénzjutalom után nem kell adót fizetni.

• Hát akkor?

Erre kivételesen tudom a választ!
Kertész Imre igazat állít, csak valószínű elkerülte az illetékesek figyelmét.
• Lehet, hogy ez éppen egy éberségi teszt, amelyen majd mindnyájan megbuktunk?
• Vagy éppen az ellenkezője, mindnyájan átmentünk?
• Sikerrel járt a sok évtizedes agymosás?

Nem, mégsem tudom a választ!
Vannak, akik azt állítják, hogy csak kitalálták, pontosabban felnagyították a rabságban ténylegesen odaveszett szerencsétlenek létszámát azért, hogy a fejkvóta alapján kiszámított kárpótlás összege minél magasabb legyen.
• Nekik lenne igazuk? Á, nem, ez kizárt!

• Lehet ennyire aljasan kapzsi, öncélú egy közösség, hogy valós, megtörtént, sajnálatos eseményeken alapuló, de a történeteket erősen felnagyítva, eltúlozva felhasználja azokat, hogy így pumpolják, zsarolják, más, nem zsidó származású nemzetek sorát?
• Lehetetlen! Vagy még sem?

Nem lehet, hogy a zsidó emberek bizonyos rétegében ilyen méreteket öltsön, a Mammon Istene által ígért, anyagi jólét utáni sóvárgás, hogy akár mások nyomorán is gazdagodjanak!
• Ugye, nem? Vagy mégis?

Az országgyűlésünk, majdnem egyhangú – minden párt által támogatott - szavazással törvényt hozott arról, hogy a holokauszt tagadása bűncselekménynek minősül.

Vannak olyan emberek hazánkban, akik azt állítják, hogy ez a törvény annak érdekében született, hogy a zsidó származású emberek II. világháborús deportálásával foglalkozó kérdéseket senki ne feszegethesse büntetlenül.
Ugyan már, ez a feltételezés annyira nevetségesen hangzik!
• Nem? Vagy igen?

A mi országgyűlésünk állítólag a feladataik ellátására alkalmas, tisztánlátók gyülekezete.

Viszont, ha valóban tisztánlátók, akkor ez esetben ismét csak kérdeznem kellene:
Senki a törvényhozók közül nem olvasta, vagy látta Kertész Imre írói munkásságának legjelentősebb alkotását?

De. Látták. Olvasták. Hivatalból is. Talán még meg is értették.
• De úgy vannak vele, hogy, „na és, akkor mi van?”
• De ha ez az utóbbi, akkor miféle náció az, akik a törvényeket, a magyar Országgyűlésnek nevezett intézményben nekünk, magyaroknak, mégis ellenünk, a mi kárunkra hozzák?
• Magyar? Vagy, nem magyar?
• Vagy magyar, de ostoba?
• Vagy magyar, de megfizették?
• Megvették kilóra, ahogy mondani szokás?
• Vagy is, is?...
*
Néhány cím a kötetből:

• Miből (hogyan) lesz a cserebogár?
• Csapataim harcban állnak;
• Éretlenek;
• „Itt van május elseje”;
• Az erdélyi Sámán;
• Egy Nobel-díj nyomában; (...)

*
Az „Én & Én” című eme kiadványt, érdekes, tanulságos, történelmi vonatkozásokat is megörökítő regényt - „fiataloktól fölfelé”... - ajánljuk.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.