Maradj a néppel!

Vass László (1905–1950) felvidéki születésű újságíró, színikritikus... nehéz, hányatott és fájdalmasan rövid életet élt. Harcos védelmezője volt a csehszlovákiai magyarság demokratikus jogainak, az anyanyelvű oktatásnak, és hűséges őrzője a magyar kultúra évszázados hagyományainak, s így lehetett fáradhatatlan, lelkes terjesztője a legújabbkori magyar és francia irodalom értékeinek is. A magyar iskolákért hadakozott, jól tudva, hogy az iskolák megtartása, a gyermekek anyanyelvi oktatása mindennél fontosabb a csehszlovákiai magyarság jövője szempontjából. A „szegénynemzet” kulturális fölemelkedéséért emelte fel a szavát számos publicisztikai írásában. Eme válogatott írásai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, hogy megismerhessük, Fábry Zoltán szerint ténylegesen befogadhassuk e Föld, e nép megtért, hazatalált, 45 évesen elhunyt magyarját, Vass fiákeros fiát, akit Móricz Zsigmond dajkált a „szegénynemzet” írójává...

Vass László (Rozsnyó, 1905. április 21. – Budapest, Terézváros, 1950. április 28.) újságíró, színikritikus...
*
„Sokan vannak az elfelejtettek. A múlt századvég és a lendületesen indult századelő torzóiból, korán elfelejtett íróiból egész könyvtárat lehetne összeállítani.”

– Tömörkény Istvánra emlékezve l940-ben írta ezt a ma is érvényes, szomorú megállapítást Vass László a Reggeli Magyarország című rangos budapesti napilapban, amelynek kulturális, irodalmi rovatvezetője és egyik legkiválóbb, rendszeres cikkírója volt. S hogy mennyire szívén viselte e méltatlanul elfeledett írók, újságírók és más kiváló emberek ébresztését, gazdag örökségük megőrzését a hálátlan utókor számára, azt a kitűnő tanulmányok, esszék, portrék és kisebb színes megemlékezések sora tanúsítja.
*
Vass László nehéz, hányatott és fájdalmasan rövid életet élt. 1905. április 21-én született Rozsnyón, szegényparaszti származású szülők negyedik gyermekeként. Családja éppen ez idő tájt kezdett fölemelkedni a legszegényebbek, a nincstelen urasági szolgálók, a zsellérek, béresek és juhászok világából. Az édesanya, Dókus Zsuzsanna a házasságkötése előtt még szolgáló volt a rozsnyói földbirtokos Szontágh családnál.

Vass Lajos, az édesapa előbb iskolaszolga, majd fiákeres, az urak kocsisa. Őt örökítette meg Móricz Zsigmond még az első világháború előtt a „Vas fiakkéros” című elbeszélésében. A fiatal írónak megtetszett az önérzetes és agyafúrt kocsis eredeti, tipikusan magyar alakja, aki büszkén dicsérte neki a fiait, közülük is különösen a „Laci gyereket”, aki „az egész iskolát kitolja” eszével, s még az úri gyerekek is hozzá járnak „a számtani példáért”.

A négy gimnáziumi osztály elvégzése után Vass fiákeres mégis kiveszi az iskolából a tehetséges fiát, mondván, nem akar belőle urat nevelni. S beadja őt egy fűszeres üzletbe kereskedőtanoncnak. Mi mással vigasztalhatta magát a többre hivatott Vass fiú, mint a jó könyvekkel. Még a rozsnyói fűszeres boltban is gyakran rajtakapták, amint a zsákok közt megbújva olvasott. Hamarosan már egész könyvtárat hozott létre a tanonctársainak.

Háromévi tanonckodás után a 16 éves ifjú a továbbtanulás szándékával Debrecenbe megy az ott élő rokonaihoz. Mint felszabadult kereskedősegéd egy évig egy fűszer– és gyarmatáru-kereskedésben dolgozik, s emellett egy hentesmester gyermekeinek a házitanítója. Az így keresett pénzből a debreceni kereskedelmi középiskolában folytatja tanulmányait. Itt főleg az irodalmi tehetségével és az olvasottságával gyorsan kitűnik a társai közül.

Egyik kiváló tanára, Juhász Géza, a későbbi neves irodalomtörténész is hamar felfigyel rá, jó szemmel meglátja benne irodalmunk egyik nagy ígéretét, s ezért minden lehetséges módon segíti írói tehetségének kibontakozásában. Ő irányítja az iskola irodalmi önképzőkörét is, amelyben Vass László négy éven át szívvel-lélekkel dolgozik. Jellemző, hogy 1926 májusában már Vass László rendezi meg az iskola Ady-, majd Móricz-ünnepségét.
Közben egyre céltudatosabban készül az irodalmi pályára.

Egy kedves, humoros írás nemsokára Móriczhoz is eljut, valószínűleg apám személyesen viszi el az írónak leányfalusi otthonába. Móricz pártfogásába veszi az ígéretes tehetségű fiatalembert.

S 1927-ben, mikor Vass Lászlót a különbözeti érettségi után felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia tanári szakára, már az ő ajánlásával kerül a híres Eötvös Kollégiumba, mint ösztöndíjas egyetemi hallgató. Apám ezután is többször ellátogat az íróhoz, akit haláláig atyai jóbarátjaként szeret, és bölcs tanítómestereként tisztel. S később, mikor visszatér szűkebb hazájába, Pozsonyba és Prágába is elkíséri őt a nagysikerű előadó körútjaira.

Nevelőtanári jövedelméből időközben háromszor is hosszabb időre Franciaországba utazik. Párizsi, Loire-völgyi és bretagne-i élményei nagy hatással vannak rá. Behatóan tanulmányozza a francia irodalom legújabb áramlatait, miközben személyes kapcsolatba kerül több kiváló francia íróval is. A korabeli írók közül különösen Romain Rolland, Guehenno, Duhamel, Ramuz és Giono művei gyakorolnak rá mélyebb hatást.

Alighogy hazaérkezik utolsó franciaországi útjáról Rozsnyóra, a csehszlovák államvédelmi hatóság kémkedés és irredentizmus vádjával letartóztatja. Több mint nyolc hónapot tölt vizsgálati fogságban, a rimaszombati börtönben. Az első-, majd a másodfokú bíróság is felmenti az alaptalannak bizonyult vádak alól. Ám a brünni legfelsőbb bíróság mégis elítéli azzal a különös indoklással, hogy Magyarországon minden egyetemista biztosan tagja valamelyik irredenta egyesületnek.

Rimaszombati szabadulása után a pozsonyi Magyar Újságban és más lapokban, folyóiratokban jelennek meg Vass László írásai. Ám hiába tűnik fel tehetségével (Fábry Zoltán is ekkor figyel fel rá!), folyamatban lévő bírósági ügye miatt sokáig nem kaphat állást. Kilátástalan helyzetében 1936 elején szerződik el újságírónak az Ostravában megjelenő kommunista Magyar Naphoz. Itt hamarosan a kulturális rovat vezetője lesz.

A napilap munkatársai közül ő az egyetlen nem kommunista, ennek ellenére meglehetősen szabad kezet kap a szerkesztői és újságírói munkájában. Így lehet harcos védelmezője a csehszlovákiai magyarság demokratikus jogainak, az anyanyelvű oktatásnak, és hűséges őrzője a magyar kultúra évszázados hagyományainak, s így lehet fáradhatatlan, lelkes terjesztője a legújabbkori magyar és francia irodalom értékeinek is.

A magyar iskolákért hadakozik, jól tudva, hogy az iskolák megtartása, a gyermekek anyanyelvi oktatása mindennél fontosabb a csehszlovákiai magyarság jövője szempontjából.

A „szegénynemzet” kulturális fölemelkedéséért emeli fel a szavát számos publicisztikai írásában. Betűszomjas magyar falvakról ír, a „félpengős” könyvek helyett pedig értékes, igazi irodalmat ajánl a kultúrára éhes olvasóknak. Hevesen ostorozza ugyanakkor a magyar középosztály tunyaságát, az igazi kultúra iránti közönyét.

Mély aggodalommal panaszolja fel a kiművelt emberfők, különösen a tudósok, szakemberek hiányát a csehszlovákiai magyarság körében.
*
A Kötet TARTALMA:

• A GÖMÖRI BARBIZON;
• HAZAÉRKEZÉS SZLOVENSZKÓRA;
• EGYSÉGES MAGYARSÁG;
• MINT OLDOTT KÉVE;
• FÜGGELÉK:
(VASS FIAKKÉROS, VASS FIAKKÉROS MEGSÉRTŐDIK
- DÓKUS DÉNES ÉN VOLTAM
- VASS LÁSZLÓ HAZATÉRÉSE)

*
A „Maradj a Néppel” című eme kiadványt Vass László válogatott írásai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, hogy megismerhessük, Fábry Zoltán szerint ténylegesen befogadhassuk e Föld, e nép megtért, hazatalált, 45 évesen elhunyt magyarját, Vass fiákeros fiát, akit Móricz Zsigmond dajkált a „szegénynemzet” írójává...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.