Ábel
Tamási Áron
Ábel a rengetegben - Ábel az országban - Ábel Amerikában
Könyv
Tamási Áron Alapítvány kiadó, 2011
Tamási Áron Alapítvány kiadó, 2011
670 oldal, Kemény kötésű ragasztott A5 méret
ISBN 9789630818179
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 800 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 3 800 Ft
Leírás
Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.
Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója (amit halála után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került.
1918. november 18-án megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, miután lediplomázott, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben szerzett diplomát. Nevét is ekkoriban változtatta meg Tamás Jánosról Tamási Áronra.
Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni.
New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Innét települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle.
Fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az „Ábel a rengetegben”, majd a folytatásai: „Ábel az országban” és „Ábel Amerikában”, amelyek tartalmát javarészt a saját életéből merítette.
1926-tól 1944-ig Kolozsvárott élt, ahol az „Az Újság” és az „Ellenzék” munkatársa volt. 1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett.
1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották; ekkoriban leginkább jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt. A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében megjelenhettek a cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is.
Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:
„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”
*
Eme világhírű regény hőse Ábel, a székely legényke, aki Csíkcsicsóból szegődött erdőpásztornak a Hargita rengetegébe.
Ottani kalandjai felnőtté nevelték, így járta be az országot, majd Amerikát.
Útján az a mindannyiunkat foglalkoztató kérdés izgatta: „Mi célra vagyunk a világon”?
*
Tamási Áron irodalmi munkásságában a székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a „Lélekindulás” összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felkapta a fejét. 1923-1925 között New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Innét települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle.
Ábel útja az alábbi TARTALOM-nak megfelelően követhető nyomon:
• ÁBEL A RENGETEGBEN;
• ÁBEL AZ ORSZÁGBAN;
• ÁBEL AMERIKÁBAN.
*
Részlet a trilógia első fejezetéből:
Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem, s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban, a felcsíki járásban, éppen az Olt vize mellett.
Apám, akit Gergelynek neveztek, még élt abban az időben, s közbiztonsági erdőpásztor volt. Ott is lakott fenn az erdőn, egyedül a kalibában, s csak akkor jövögetett haza a házhoz, amikor az elesége elfogyott. Ilyenkor édesanyám szintén feltarisnyálta, s azzal visszament az erdei szállásra, hogy legalább egy hétig megint ne lássuk.
Gyermek a háznál rajtam kívül nem volt, s én ezt nem is bántam, mert engem is csak bajosan tudtak iskolába járatni s ruházni, olyan nagy szegénységben éltünk...
*
Az „Ábel” című eme Tamási Áron Alapítvány által 2011-ben kiadott kötetet az író fő műve, az egy kötetben megjelent Ábel trilógia iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik együtt keresik a „Mi célra vagyunk a világon”? kérdésre a választ a székely legénykével, miszerint „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója (amit halála után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került.
1918. november 18-án megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, miután lediplomázott, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben szerzett diplomát. Nevét is ekkoriban változtatta meg Tamás Jánosról Tamási Áronra.
Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni.
New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Innét települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle.
Fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az „Ábel a rengetegben”, majd a folytatásai: „Ábel az országban” és „Ábel Amerikában”, amelyek tartalmát javarészt a saját életéből merítette.
1926-tól 1944-ig Kolozsvárott élt, ahol az „Az Újság” és az „Ellenzék” munkatársa volt. 1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett.
1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották; ekkoriban leginkább jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt. A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében megjelenhettek a cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is.
Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:
„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”
*
Eme világhírű regény hőse Ábel, a székely legényke, aki Csíkcsicsóból szegődött erdőpásztornak a Hargita rengetegébe.
Ottani kalandjai felnőtté nevelték, így járta be az országot, majd Amerikát.
Útján az a mindannyiunkat foglalkoztató kérdés izgatta: „Mi célra vagyunk a világon”?
*
Tamási Áron irodalmi munkásságában a székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a „Lélekindulás” összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felkapta a fejét. 1923-1925 között New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Innét települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle.
Ábel útja az alábbi TARTALOM-nak megfelelően követhető nyomon:
• ÁBEL A RENGETEGBEN;
• ÁBEL AZ ORSZÁGBAN;
• ÁBEL AMERIKÁBAN.
*
Részlet a trilógia első fejezetéből:
Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem, s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban, a felcsíki járásban, éppen az Olt vize mellett.
Apám, akit Gergelynek neveztek, még élt abban az időben, s közbiztonsági erdőpásztor volt. Ott is lakott fenn az erdőn, egyedül a kalibában, s csak akkor jövögetett haza a házhoz, amikor az elesége elfogyott. Ilyenkor édesanyám szintén feltarisnyálta, s azzal visszament az erdei szállásra, hogy legalább egy hétig megint ne lássuk.
Gyermek a háznál rajtam kívül nem volt, s én ezt nem is bántam, mert engem is csak bajosan tudtak iskolába járatni s ruházni, olyan nagy szegénységben éltünk...
*
Az „Ábel” című eme Tamási Áron Alapítvány által 2011-ben kiadott kötetet az író fő műve, az egy kötetben megjelent Ábel trilógia iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik együtt keresik a „Mi célra vagyunk a világon”? kérdésre a választ a székely legénykével, miszerint „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.