Esszé a nyelvek eredetéről
Rousseau, Jean-Jacques
Attraktor kiadó, 2007
Töltse ki az űrlapot
Leírás
Az „Esszé a nyelvek eredetéről” (1781) című művében Rousseau a nyelvek voltaképpeni eredetét közismerten az énekben határozza meg. Az első nyelveket ugyanis szerinte nem a gesztusok által is kifejezhető szükségletek, hanem a szenvedélyek hívták életre, így e kezdeti időkben a nyelvek, melyek elsősorban még hatáskeltő funkciót töltöttek be, dallamosak voltak. Számot vet a nyelvek ama csoportjával is, amelyek kialakulásában nagyobb mértékben játszottak közre a szükségletek. Ezáltal különülnek el egymástól a beszédhez közelebb álló, érzelemdús, déli nyelvek az íráshoz közelebb álló, robosztus, északi nyelvektől. Az egyre változó nyelv hatására azonban az ének kimódolttá vált, behódolt a matematika törvényszerűségeinek, s többé már nem volt képes kiváltani azokat a hatásokat, amelyek csupán a természetességből eredhetnek. Az értékek romlásáért köztudottan a civilizáció előrenyomulását tette felelőssé... Megismerhetjük a neves filozófus, író és zeneszerző gondolatait a nyelvekről, azok eredetéről, változásáról.
Az „Esszé a nyelvek eredetéről” (1781) című művében Rousseau a nyelvek voltaképpeni eredetét közismerten az énekben határozza meg.Az első nyelveket ugyanis szerinte nem a gesztusok által is kifejezhető szükségletek, hanem a szenvedélyek hívták életre, így e kezdeti időkben a nyelvek, amelyek elsősorban még hatáskeltő funkciót töltöttek be, dallamosak voltak.
Az Esszé további részeiben azonban Rousseau számot vet a nyelvek ama csoportjával is, amelyek kialakulásában nagyobb mértékben játszottak közre a szükségletek.
Nyelvtipológiájában ezáltal különülnek el egymástól a beszédhez közelebb álló, érzelemdús déli nyelvek az íráshoz közelebb álló, robosztus északi nyelvektől.
Rousseau diagnózisa szerint a civilizációs törekvések az egyre világosabbá, ám egyszersmind erőtlenebbé váló északi nyelvek térnyeréséhez vezettek, amely - ahogy az Esszé vége felé olvashatjuk – az ének elkorcsosulását vonta maga után. Az egyre tökéletesedő nyelv hatására ugyanis az ének kimódolttá vált, behódolt a matematika törvényszerűségeinek, s többé már nem képes kiváltani azokat a hatásokat, amelyek csupán a természetességből eredhetnek.
Mindez főként a korai „Értekezések” Rousseauját juttathatja az eszünkbe, aki az értékek romlásáért köztudottan a civilizáció előrenyomulását tette felelőssé...
*
Jean-Jacques Rousseau (Genf, 1712. június 28. – Ermenonville /Pikárdia/, 1778. július 2.) svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző. Politikai eszméi hatást gyakoroltak a nagy francia forradalomra és az utókorra egyaránt. Radikális és forradalmi munkássága főművének, „A társadalmi szerződés”-nek egyik legismertebb sorával is jellemezhető: „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.”
*
Az „Esszé a Nyelvek Eredetéről” (Amelyben a dallamról és a zenei utánzásról is szó esik) című eme kiadványt a neves filozófus, író és zeneszerző nyelvekkel, azok eredetével foglalkozó, ezek iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.