A vörös emigráció

Az 1945. február 26-án kelt miniszterelnöki rendelet betiltotta mindazokat a korábban kelt műveket, amelyeket az új rendszer fasisztának, illetve szovjetellenesnek minősített. E rendelet mellékletében felsorolt tetemes listában találjuk Mályusz Elemér eme tanulmánysorozatát is, amely egyik alapját képezi majd a szerző elleni politikai rendőrségi vizsgálatnak ugyanezen év májusában... 1931-ben a Napkelet (IX. évfolyam) hasábjain jelent meg eme tizenkét részből álló tanulmánysorozat, amely az 1919-es Tanácsköztársaság hatalomra kerülését és tevékenységét, valamint a hatalomban szerepet vállalt egyének utóéletét mutatta be. Ez ugyanebben az évben angol és német nyelven is napvilágot látott. Igyekezett elénk tárni az emigráció ideológiai hátterét, valamint a proletár kultúra és költészet mibenlétét is. Informálódhatunk a hatalom visszaszerzésére irányuló folyamatos vörös kísérletekről, a kommunista és szociáldemokrata emigráció tényleges működéséréről...

„…5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bűntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévő sajtóterméket másnak átadja …”
(AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY 530/1945. M. E. számú Rendelete a Fasiszta Szellemű és Szovjetellenes Sajtótermékek Megsemmisítéséről.)

A fent idézett, 1945. február 26-án kelt miniszterelnöki rendelet betiltotta mindazokat a korábban kelt műveket, amelyeket az új rendszer fasisztának, illetve szovjetellenesnek minősített. A rendelet mellékletében felsorolt tetemes listában találjuk Mályusz Elemér tanulmánysorozatát is, amely egyik alapját képezi majd a szerző elleni politikai rendőrségi vizsgálatnak ugyanezen év májusában...

1931-ben a Napkelet (IX. évfolyam) hasábjain jelent meg egy tizenkét részből álló tanulmánysorozat, amely az 1919-es Tanácsköztársaság hatalomra kerülését és tevékenységét, valamint a hatalomban szerepet vállalt egyének utóéletét mutatta be. Ez ugyanebben az évben angol és német nyelven is napvilágot látott.

Az első fejezetben röviden ismerteti a szerző a világháború után kialakult belpolitikai és társadalmi helyzetet. Egyértelműen a centralizált hadi közigazgatás piramisszerű felépítését teszi meg a később hatalomra került baloldal térnyerésének legfőbb okaként: „Nem kellett éles szem hozzá, bárki is észrevehette, hogy ha a piramis csúcsát sikerül valamiképpen néhány embernek megszállnia, akkor azoké lesz az ország is.”

Ebben a fejezetben megismerhetjük továbbá azokat a jelentős személyeket, akik ebben az időszakban szerepet vállaltak a kialakult új rendszerben, és a szerző róluk alkotott véleményét is. A legtöbb kritikát gróf Károlyi Mihály, az első Magyar Köztársaság miniszterelnöke kapja.

Az alábbi szavakkal illette a gróf jellemét: „Tudták róla, hogy szellemileg erősen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyű az orránál fogva vezetni, mert a csekély szellemi képessége és az önhittsége egyaránt megakadályozza annak felismerésében, hogy csak eszköz mások kezében.”

A radikálisok vezérét, Jászi Oszkárt sem kíméli a kritikája: „… mindenkor hírhedt volt a korlátoltságáról, hogy az elméletek emberének tekinti magát, aki süket és vak lehet az élet realitásaival szemben, …”

A rövid első fejezet után Mályusz rátér a könyv igazi témájának kifejtésére. A Tanácsköztársaság megdöntéséből időrendi sorrendben az Olvasó elé tárja az emigrációba vonult liberális és baloldali „politikusok” munkálkodását a hatalmuk visszaszerzése érdekében.

Két vonalon követi figyelemmel az emigránsok ténykedését. Az egyik Kun Béla és a Kommunisták Magyarországi Pártjához tartozó emberek, míg a másik az emigrált szociáldemokraták, valamint Jászi és csoportjának működése.

Az emigráció tevékenységét egyoldalú nézőpontból mutatja be. Elsősorban a külföldön, azon belül is Ausztriában megjelenő baloldali lapok hasábjain megjelent cikkek ismertetésével és elemzésével tárja elénk a szomszédos országban megtelepedett emigránsok ténykedését. A bukás után Bécsbe menekült kommunisták és szociáldemokraták, miután megvetették a lábukat, azonnal nekiláttak a hatalmuk visszaszerzését célzó, Magyarország elleni propaganda beindításához.

Folyamatos sajtótámadásokkal igyekezték ellehetetleníteni a magyar kormány esélyeit a világháború utáni béke kedvező feltételekkel való megkötésére és az ország belső helyzetének stabilitására. Mindennek az anyagi feltételeit elsősorban a Moszkvából érkező támogatás képezte, de akadt egy-két tehetősebb személy, aki a vagyonát felajánlotta a „közös jó” cél érdekében.

A támadások sorozata a Horthy-rendszer és annak „személyiségi szabadságokat” sértő intézkedései ellen irányuló cikkekkel indult meg. Igyekeztek lejáratni és antidemokratikus színben feltüntetni, ezzel próbálva kierőszakolni egy összefogott bojkottot Magyarország ellen. Ez azonban csak részben sikerült.

Mályusz egy külön fejezetet szentel az ország ellen irányuló postai és vasúti bojkottnak. 1920. június 20-tól ugyanis a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség a moszkvai és a magyar emigránsok nyomására bojkottra szólította fel a vasúti-, tengeri-, szállítmányozó-, postai- és távíró dolgozókat, megpróbálva ezzel Magyarországot elvágni a külvilágtól és megakadályozni a szénszállítmányok bevitelét az országba. A tervük csak részlegesen sikerült.

Egyetlen ország volt csak, amelyik következetesen betartotta a nemzetközi szervezet utasításait: Ausztria. A bojkott sikertelensége után tovább folytatódtak a sajtóban megjelenő támadások. Futószalagon gyártották a Magyarországot lejárató cikkeket.

A következő tettlegességig menő próbálkozásuk az ún. Pécs-Baranyai Köztársaság kikiáltása volt. 1918-ban szerb csapatok szállták meg Pécset és környékét. Az emigránsok Ausztrián kívül igyekeztek más szomszédos országok vezetőit is megnyerni a tevékenységüknek.

Bécsből szétszóródva „megszállták” Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlavón Királyság központjait, hogy ügyüknek megnyerjék azok vezetőit, és onnan indítsanak – kezdetben a sajtó útján – támadásokat Magyarország ellen.

Jászi Oszkár, mint az egyik fő teoretikus és csoportja, a déli szomszédunknál igyekezett és ért el sikereket. Az emigráció felső vezetésében azt a stratégiát alakították ki, hogy létre kell hozni egy hídfőállást valamelyik szomszédos ország támogatásával, ahonnan akár fegyveres támadást is lehet indítani Magyarország ellen. Erre a célra legmegfelelőbb terület pedig a szerb csapatok által megszállt Pécs és környéke volt, amelyet a trianoni békeszerződés értelmében vissza kellett adniuk Magyarországnak.

Az átadás előtt azonban még az emigráció vezetésével egy utolsó kísérletet tettek 1920 augusztusában a hídfőállás megszerzésére. A sikeres akció után egy évig sikerült tartaniuk Pécset és környékét, azonban 1921 augusztusában ugyanúgy menekültek, mint két évvel korábban Budapestről.

A fent említett két eset csak egy volt a sok közül, amelyeket Mályusz Elemér a tanulmánysorozatában ismertet. A Magyarország ellen kifejtett emigráns propaganda bemutatásán túl a szerző kitér az emigrációt megosztó és előbb-utóbb feloszlató belső ellentétekre és harcokra is. A hosszú évek során „sikertelen” támadások egyre inkább megosztották az egységet. A nyugati- és a keleti orientáció egymásnak feszülése, komoly belső feszültségeket okozott az emigráció soraiban.

Az emigráció egyik fele fokozatosan egyre inkább nyugatra vándorolt, egészen Amerikáig, a másik fele, a KMP-s szárny pedig Moszkvába távozott, hogy ott segédkezzen az új rend minél „tökéletesebb” kivitelezésében, és onnan irányítsa a Magyarországon illegalitásba vonult társakat.

A könyv utolsó két fejezetében, az események ismertetése után a szerző igyekszik elénk tárni az emigráció ideológiai hátterét, valamint a proletár kultúra és költészet mibenlétét.
*
Mályusz Elemér (Makó, 1898 - Budapest, 1989) a magyar történettudomány egyik legnagyobb 20. századi alakja volt, aki nemcsak középkortörténeti munkáival írta be magát a tudomány élvonalába, hanem „A vörös emigráció” című, máig páratlanul érdekes kortárs művével is. Az írás, amely eredetileg 1931-ben jelent meg a Napkelet című folyóiratban, az 1918/19-es októberi és tanácsköztársasági főszereplők emigrációs tevékenységét ismerteti, elemzi. Felvonulnak az ismert szereplők Károlyitól kezdve Jászi Oszkáron át Kun Béláig, valamint a második vonal reprezentánsai is, hogy megismerjük azt a fáradhatatlan munkát, amellyel a Horthy-Magyarországot minden fórumon lejáratni igyekeztek...

*
„A Vörös Emigráció” című eme kiadványt a hatalom visszaszerzésére irányuló vörös kísérletek iránt érdeklődő, a kommunista és szociáldemokrata emigráció tényleges működéséréről informálódni akaró olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Gróf Tisza István meggyilkolása.
Bujdosó könyv.
A Tanácsköztársaság véres almanachja
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.