A hegyek kultusza Erdély népeinél

Herrmann Antal (1851–1926) a magyar néprajz és művelődéstörténet egyik sokoldalú, ma méltatlanul kevéssé ismert alakja volt. A többnyelvű erdélyi közegben nevelkedett tudós életútja Brassótól Kolozsváron és Budapesten át Szegedig ívelt, miközben tanárként, szerkesztőként és kutatóként is maradandót alkotott. Az általa is jegyzett Erdély című, meglepően modern szemléletű „turista-magazin” a maga korában úttörő módon kapcsolta össze a természetjárást, a fürdőkultúrát és a néprajzi érdeklődést – szinte egy korabeli Baedeker útikönyv folyóirat formában. A jelen kötetben közölt írás az 1893-as eredeti megjelenés alapján, gondos szövegkritikai munkával lát napvilágot. A kiadás megőrzi a régies szóhasználat ízét és az eredeti nyelvi sajátosságokat, miközben a szükséges javításokkal és jegyzetekkel segíti a mai olvasót. Herrmann műve egyszerre kordokumentum, kultúrtörténeti forrás és élvezetes olvasmány, amely betekintést enged a századforduló Erdélyének világába. A kötet a szerző halálának 100. évfordulójára jelenik meg, tisztelgésként gazdag, felfedezésre váró életműve előtt. Ajánlott mindazoknak, akiket érdekel Erdély múltja, a turizmus és néprajz korai története, valamint a magyar tudománytörténet elfeledett alakjai.

Herrmann Antal 1851. július 30-án született Brassóban. Itt töltötte gyermekkorát, s a többnyelvű környezet és iskolák révén ivódott belé a magyar mellett a német és a román, amihez később több más nyelv járult, közte a cigány. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Bécsben folytatja, doktor címét Budapesten szerzi meg. Az egyetemi éveket követően először gimnáziumban tanít: Brassó, Pancsova, Fehértemplom, majd Budapest (Paedagogium). 1898-tól a Kolozsvári Egyetem magántanára, Trianon után 1921-től a Szegedi Egyetem tanára. 1926. április 15-én hunyt el Szegeden, ahol írásos hagyatékát is őrzik (jórészt feldolgozatlanul).

1892-től jelent meg Kolozsvárott az Erdélyrészi Kárpát Egyesület kiadásában az Erdély. Turistaság, fürdőügyi és néprajzi folyóirat. A ma már kissé régiesen hangzó cím egy megdöbbentően modern kiadványt takar: fő hangsúllyal a „turistaság”-on. Gyakorlatilag egy folyóiratként megjelenő Baedekerről van szó, ami rövid, lényegretörő cikkeket közölt kirándulási útvonalakról, meglátogatásra érdemes természeti helyekről, fürdőkről, jól sikerült, emlékezetes kirándulásokról – egyszóval afféle „turista-magazin”. Mint beköszöntőjükben írják: „Ismertetni akarjuk az erdélyi részeket: vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel, elsősorban megbecsülhetetlen és kevéssé becsült fürdőit és ásványvizeit; ismertetni egyes helyeit emberi kéz alkotta művelődés-történeti és történelmi emlékeivel és nevezetességeivel; ismertetni azt, a mi a legérdekesebb és a mi a földet hazává teszi: az élő népet testi-lelki állapotában. Szeretnők felölelni mindazt, ami országrészünkben emelheti az idegenek forgalmát, a mi a művelt bel- és külföldi utazó, a nemesebb értelemben vett turista figyelmére méltó, a mi a természet és a kultúra művében gyönyörködtető és a mi (mintegy útikönyvben) tanulságos is, úgy hogy kalauzolásunk lehetőleg hasznos legyen annak is, a ki lát, annak is, a mit lát.”
Ugyanakkor egy időben tematikus mellékleteket is adtak ki: „Erdély népei” címmel néprajzit (ezt Herrmann szerkesztette) – „A mi fürdőink” címmel balneológiait (Hankó Vilmos szerkesztésében) – és „Kerékpáros turista” címmel (az 1890-es években!!!) Balogh Benedek szerkesztésében.

Az 1892-ben indult lap is áldozatul esett a vesztes világháborúnak – mint oly sok anyaországi és határon túlra került társa. 1918-tól nem jelent meg, majd 1930-ban újraindították, jóval szerényebb terjedelemmel, kivitelben és ambícióval. 1936/37-ben Transzilvánia néven volt kénytelen megjelenni, de aztán a következő évtől visszavehette régi nevét, s így 1944-ig húzta.

Herrmann kötetünkben közölt írása az 1893-as II. évfolyamban jelent meg folytatásokban, majd aztán még ugyanabban az évben különnyomatban (Kolozsvár, Közművelődési Részvénytársaság Könyvnyomdája). Érdekessége a kiadványnak, hogy Herrmann több helyen javított a szövegen (bár ezt sehol nem jelzi).

Herrmann Antal könyvét az Erdélyben megjelent szöveg alapján közöljük - ahol érdemi eltérés volt a különnyomat és a folyóirat között, ott ezt figyelembe vettük. Megőriztük a szöveg – sokszor tájnyelvi alakban szereplő – idegen szavainak átírását, akárcsak a régies szóhasználatot. Ugyanakkor javítottuk a nyilvánvaló elírásokat – a viszonylag bonyolult tipográfia az újságmegjelenés miatt kevésbé pontos, mintha könyv lett volna –, és egységesítettük a hivatkozásokat. Viszont változatlanul hagytuk a több helyen előforduló következetlenségeket, ragaszkodva az eredeti szöveghez. A régies „cz” alakot átírtuk mai formájúra, kivéve a tulajdonneveknél és az idézetekben. [Szögletes zárójel]-ben szerepelnek a kiadó jegyzetei, leginkább könyvészeti adatok.

Herrmann Antal könyvének új kiadása halálának 100. évfordulójára jelenik meg – abban a reményben, hogy terjedelmes életműve is felébred Csipkerózsika-álmából… A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.