Jezsuiták és szabadkőművesek

Nagy Töhötöm könyve elsősorban nem azért időszerű, amiért írta, hanem mert érdekes és bensőséges képet rajzol az olvasók többsége előtt ismeretlen, titokzatos intézményekről, a két rendről. Sajátos ötvözete az önéletrajznak, a naplónak, a dokumentumgyűjteménynek, a politikai esszének és vitairatnak. Írója különös, nyughatatlan, mindenütt meghasonlott, örök útkereső volt. „Még haló poraiban sem maradt nyugton. Az »útkereső« közben rátalált a szabadművességre, fölfedezte benne a közösséget, amely sokban emlékeztette őt az elhagyott rendre.” Hosszú évtizedek személyes tapasztalata alapján küldetése után állt a nagyközönség elé, és bemutatta e két rendet, a két legnagyobb ellenséget a maguk teljes őszinteségében, összes titkaikkal együtt...

Szerzője Nagy Töhötöm Sándor (Bozitópuszta /Bánság - Torontál vármegye/, 1908. június 23. – Budapest, 1979. február 21.) jezsuita szerzetes, szervező, szabadkőműves, közíró...
*
A világhírű könyv először spanyolul látott napvilágot Dél-Amerikában, Magyarországon pedig szinte az ismeretlenség homályába veszett az egyetlen ismert magyar kiadás.

Buenos Aires, 1963. december 1.: Régóta élt bennem a nyugtalan kíváncsiság megismerni az igazságot a szabadkőművesekről, akiket a Jézus Társasága legnagyobb, százados ellenségének tartott. Miután vissza lettem helyezve a laikus állapotba, eltitkolva való kilétemet, beléptem a szabadkőművesek közé, és a legtisztább szándékkal elhatároztam, hogy személyesen győződöm meg a sok vád igazságáról vagy hamisságáról. Feljutottam a legmagasabb fokokig, és ma birtokában vagyok egy olyan tökéletes ismeretnek mind a két intézményre vonatkozóan, amelyet nem mások elbeszéléséből, hanem hosszú évtizedek személyes tapasztalatából gyűjtöttem össze.

Így befejezve kettős küldetésemet, amelyet én valóságosan ennek fogtam fel, most a nagyközönség elé állok, és bemutatom e két rendet, a két legnagyobb ellenséget a maguk teljes őszinteségében, összes titkaikkal együtt.

A könyv sajátos ötvözete az önéletrajznak, a naplónak, a dokumentumgyűjteménynek, a politikai esszének és vitairatnak. Írója különös, nyughatatlan, mindenütt meghasonlott, örök útkereső volt. Még haló poraiban sem maradt nyugton. Az „útkereső” közben rátalált a szabadművességre, fölfedezte benne a közösséget, amely sokban emlékeztette őt az elhagyott rendre.

Nagy Töhötöm könyve elsősorban nem azért időszerű, amiért írta, hanem mert érdekes és bensőséges képet rajzol az olvasók többsége előtt ismeretlen, titokzatos intézményekről, a két rendről.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.