Madam Dávid

Rejtő Jenő (1905-1943) három színházi műve egy kötetben. 1934. július 28-án a Budai Színkör mutatta be az „Egy görbe éjszaka” című operettet három felvonásban és öt képben, amely a „Szökik a ruha” és a „Madam Dávid” egy jócskán kibővített változata volt. Közismert tény, hogy írásaiból Rejtő egyes elemeket többször is felhasznált. Esetünkben egy kabarétréfából így lett bohózat, és a bohózatból nagyoperett. Az operettet a trianoni „békediktátum” után 1935/36-ban a Felvidéken, Kassán is bemutatták. A cenzori pecsét 1935. augusztus 30-án került a gépiratra azzal a megjegyzéssel, hogy „Fiatalok számára nem ajánlott!” A szövegjavításokat minden bizonnyal a rendező végezhette, akinek sikerült benne minden magyar vonatkozást gondosan átírnia... Rejtő 1936 tájon nyergelt át a kabaréról a prózai művekre, ezért felhatalmazta barátját, hogy jeleneteit átírhassa. Írótársa biztos kézzel nyúlt az alapanyaghoz, és pár „mélyen ülő” poént is belecsempészett a kabarétréfába. Pl. amikor az állástalan fodrász bárónak adja ki magát…

Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. – Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója. Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén...
*
Kiss Ferenc Rejtő-kutató a kötetről: …Ekkoriban találkoztam Sándor János, kétszeres Jászai-díjas rendezővel és színháztörténet-kutatóval. Tőle kaptam ajándékba Rejtő első, bemutatott színdarabja, az „Egy görbe éjszaka” eredeti súgópéldányát és kottáját. A tömegvonzás elve alapján a nagy gyűjtemények idővel még nagyobbá válnak, mert óhatatlanul magukhoz vonzzák a hiányzó részeket. Alapszabály: egy gyűjtő gyűjteménye sohasem lehet teljes!

1934. július 28-án a Budai Színkör mutatta be az „Egy görbe éjszaka” című operettet három felvonásban és öt képben, amely a „Szökik a ruha” és a „Madam Dávid” egy jócskán kibővített változata volt. Közismert tény, hogy írásaiból Rejtő egyes elemeket többször is felhasznált. Esetünkben egy kabarétréfából így lett bohózat, és a bohózatból nagyoperett. A bemutatót követő napon a Magyarság Janus-arcú kritikát közölt a darabról: „Rejtő Jenő, a szövegíró szórakoztatóan, fárasztó zökkenések nélkül pergeti a színpadi mókát, s még színvonalasabb librettót is írhatna, ha a hagyományos, érthetetlenül fenntartott, rossz vicces kiszólásoktól tartózkodnék. Miért kell az operettnek – amely olyan könnyen emelkedhetnék az irodalmi igényű vígjáték színvonalára – megmaradnia egy ma már elavult, zagyva, hazug romantikájú, felemás műfajnak...? Nádassy László verseire Megyery Gyula és Buttola Ede szerzett zenét, gondosan ügyelve arra, hogy újszerűnek, váratlanul frissnek ne hasson egy kuplé, egy táncdalocska sem. Egyébként a jól ismert motívumok összefűzésében s keverésében határozott ügyességet árultak el a szerzőtársak.”

Valószínűsíthető, hogy az alapötlet kitalálásán kívül Nádassynak nem sok köze lehetett az átdolgozásokhoz, ugyanis az operett szerzői között már nem mint író, hanem csak mint dalszövegíró szerepelt. 1933. októberétől 1939 augusztusáig Sziklai (Schwartz) Jenő színész/rendező/színigazgató volt a Szegedi Nemzeti Színház direktora. Az „Egy görbe éjszaka” egyik súgópéldánya – sőt kottája is – az ő regnálása alatt maradt fenn. Az ezredforduló táján ezeket a szövegkönyveket kiselejtezték. Először a Somogyi Könyvtárnak ajánlották fel, ahol nem tartottak rá igényt. Így kerültek Sándor János birtokába, tőle pedig az én gyűjteményembe.

A szövegkönyv tanúsága szerint az operettet a trianoni „békediktátum” után 1935/36-ban a Felvidéken, Kassán is bemutatták. A cenzori pecsét 1935. augusztus 30-án került a gépiratra azzal a megjegyzéssel, hogy „Fiatalok számára nem ajánlott!” A szövegjavításokat minden bizonnyal a rendező végezhette, akinek sikerült minden magyar vonatkozást gondosan átírnia, kigyomlálnia. Így lett a szövegben „pesti lány”-ból „drága lány”, „Pesten” helyett „régen” és az „Alföld” is „külföld”-dé változott. A szöveget először is gondosan megtisztítottam a rendező kézírásos húzásaitól, változtatásaitól, és visszatértem Rejtő alapszövegéhez.

„Az oroszlánvadász” című kabarétréfa Nádassy László irodalmi hagyatékából került elő. Rejtő 1936 tájon nyergelt át a kabaréról a prózai művekre, ezért felhatalmazta barátját, hogy jeleneteit átírhassa, és közös név alatt – esetleg új címen – újra értékesítse. Miután ilyen címen nem mutatták be, valószínűleg ez nem is a legelső, hanem a negyedik, Nádassy által átdolgozott változat.

Rejtő írótársa ezúttal biztos kézzel nyúlt az alapanyaghoz, és pár „mélyen ülő” poént is belecsempészett a kabarétréfába. Például, amikor az állástalan fodrász bárónak adja ki magát…
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.