Mikszáth Kálmán emlékezete

Általában úgy hisszük, ismerjük Mikszáthot. De talán mégsem - eléggé. A kötet írásait végiglapozva megállapíthatjuk, hogy a 19. század végétől alkotó Mikszáth folyamatosan, egészen napjainkig meghökkentően modern író maradt. Már kortársai is meglátták kiragyogó tehetségét, írásművészetének sok-sok új vonását. A Mikszáth-szöveg ugyanis mindig vibrál a hétköznapiság, a széles körű szórakoztatás és a szinte lételméleti kérdések közt, ráébreszt valamilyen általánosságra vagy sorsértelmező összefüggésre. De Mikszáth nem ítélkezik, nem analizál. Sokkal inkább relativizál. Abban az értelemben, ahogy azt a 20. század felé közeledő, nagyon megváltozóban lévő világban megtapasztalja, érzékeli és érzékelteti. Észleli, miként kezd szétcsúszni a korábban megismerhetőnek vélt és rendezett világ, amelyben csak igaz vagy hamis, csak jó és rossz létezett és ami mára sem zökkent vissza...

Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
*
Általában úgy hisszük, ismerjük Mikszáthot. De talán mégsem - eléggé. A kötet írásait végiglapozva megállapíthatjuk, hogy a 19. század végétől alkotó Mikszáth folyamatosan, egészen napjainkig meghökkentően modern író maradt. Ha átolvassuk ezt a kötetet, bizonyossá válik, hogy már kortársai is meglátták kiragyogó tehetségét, írásművészetének sok-sok új vonását - amelyet a későbbiek sokszor majd új felfedezésként ünnepeltek.

Művei szerkesztési módszerükben, a történetet feldaraboló prózájának és ciklusépítésének strukturáltságában, előre-hátra ugráló vagy párhuzamos idősíkokat összehajlító időkezelésükben, prózaformálási technikájukban, nyelvezetükben, szóhasználatukban, témáikban, műfajválasztásaikban - és kitüntetetten - humorukban meg még annyi mindenben egyre több felfedezni való, modern vonást, izgalmas kísérletezést tartogatnak.

A Mikszáth-szöveg ugyanis mindig vibrál a hétköznapiság, a széles körű szórakoztatás és a szinte lételméleti kérdések közt, ráébreszt valamilyen történelmi, személyiségbeli általánosságra vagy sorsértelmező összefüggésre. De Mikszáth nem ítélkezik, nem analizál. Sokkal inkább relativizál. Abban az értelemben, ahogy azt a 20. század felé közeledő, nagyon megváltozóban lévő világban megtapasztalja, érzékeli és érzékelteti. Észleli, miként kezd szétcsúszni a korábban megismerhetőnek vélt és rendezett világ, amelyben csak igaz vagy hamis, csak jó és rossz létezett és ami mára sem zökkent vissza.

Tudja, hogy a saját kontextusok mindig viszonylagosak, ahogy írta: Az összes igazságok pillanatnyiak. Kortalan író kortalan igazsága.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.