A doni halálbánya

A juhász-számadó fia cselédként dolgozott, majd bojtár is volt, aki az I. világháborúban mint katona vett részt, és hadifogságba került. Itteni élményeit eme regényében írta meg, háborús tapasztalatait, az átélés körülményeit a nincstelenek szemszögéből bemutatva... Először a naplója 1936-ban jelent meg, Móricz Zsigmond erkölcsi támogatásával és Zilahy Lajos elismerő előszavával. Eme új kiadványt (2020) kiegészíti Kádár Lajos fényképe, Móricz Zsigmond, Mónus Illés és Tatay Sándor egykori kritikája és Medvigy Endre utószava. Az őszinte hangú elbeszélés és Zilahy Lajos előszava ma is számíthat az olvasók érdeklődésére.

„Kádár Lajos regényszerű hadifogolynaplója Letehetetlen Könyv”
*
Kádár Lajos (Alpár, 1896. május 19. – Budapest, 1982. február 14.) író, Móricz Zsigmond felfedezettje.

A juhász-számadó fia eleinte cselédként dolgozott, majd bojtár is volt. Az első világháborúban mint katona vett részt, hadifogságba került. Itteni élményeit „A Doni Halálbánya” című regényében írta meg, háborús élményeit a nincstelenek szemszögéből bemutatva... További műveiben a szülőföldje, Alpár és a környékbeli puszták életét népmeseszerűen, de a szociográfiai ismeretek hitelességével érzékeltette.
*
Ezen kötet, „A doni halálbánya” című I. világháborús naplója 1936-ban jelent meg először az Athenaeum Kiadónál, Móricz Zsigmond erkölcsi támogatásával és Zilahy Lajos elismerő előszavával.

Az elsőkönyves szerző műve hiányt pótol, mert addig az I. világháborús visszatekintések, naplók szerzői kivétel nélkül a polgárságból, a középosztályból kerültek ki. Tehát Kádár Lajos harctéri naplójának megjelenéséig nem volt könyv, amely a világégést alulnézetből, a szegényparaszt bakák szemszögéből ábrázolta volna. Könyve azonban nemcsak szociológiai, társadalomtudományi szempontból fontos, mint a magyar múlt elveszett, így meg nem ismerhető része, hanem mint irodalom is elsőrangú.

Móricz Zsigmond 1936. december 6-án, a Pesti Naplóban megjelent, „A magyar hadifogoly” című recenziójában megerősítette Zilahy véleményét a napló értékéről, egyediségéről. [...] „a tömérdek szellemi foglalkozású ember vallomása után megjelenik itt egy tősgyökeres paraszt baka. Nyolcszázezer földmíves magyar szenvedett a hadifogságban, ez az egy fiú egymaga közli a típust”.

Tatay Sándor szerint e könyvet szokatlanul tiszta magyarsággal írták. Mónus Áron úgy látta, hogy a sok háborús visszaemlékezés közül messze kimagaslik Kádár Lajos elbeszélése...

*
Ezen új kiadványt (2020) kiegészíti Kádár Lajos fényképe, Móricz Zsigmond, Mónus Illés és Tatay Sándor egykori kritikája és Medvigy Endre utószava. Az őszinte hangú elbeszélés és Zilahy Lajos előszava ma is számíthat az olvasók érdeklődésére.
*
Részlet:
... Velünk szemben óriási csatakiáltással ugráltak ki az oroszok a lövészárkaikból. Háromszáz méterre lehettek tőlünk. Bakáink izgultan készítették elő lőszereiket.

– Senki se lőjön, míg a drótakadályig nem érnek! – hangoskodtak a rajparancsnokok.

A tüzelésre már nem kerülhetett komoly sor. Mire a cserkeszek elérték a drótakadályunkat, akkorra már hátulról is megrohamozták árkainkat a muszkák, miközben láttuk, hogy a dandárparancsnokunkat is ott kísérik a kozákok. 10-15 muszka jutott egy-egy magyarra. Először kézigránátokat dobáltak le az árkainkba, aztán szuronyt szegezve leugráltak közénk. Hatalmas kézitusát vívtunk. Konkoly zászlós úr magánkívül őrjöngte:

– Fiúk! Rakjátok le a rohamkéseket. Hiszen épp az egész dandárunkat elfogták!... Kár minden csepp magyar vérért!…

Most már ránkvetették magukat az oroszok, lefogták a kezünket és a zsebeinknek estek. Órára, láncra, borotvára és pénzre ment az igazi hajsza, de a második turnus, a cserkeszek megelégedtek öngyújtóval, dóznival, evőszerszámmal. Aztán mutatták a kezükkel, hogy ugorjunk ki az árokból és rohanjunk az ő árkaik felé...
*
Részletek a Magyar Nemzet című polgári napilap 2020. június 18-i számában megjelent „Egérfejes kenyér a bányában” című cikkéből:

... Kádár Lajos hadifoglyot a szénbánya finn főmérnöke menti meg az ugyancsak fogoly szerb és cseh üldözőitől, majd amikor újra menekülnie kell és beleesik egy jéghideg folyóba, egy kalyibás oláh menti meg a megfagyástól, csak azért, hogy reggel átadja egy kozáknak..., vagy egy zsidó disznóólában bújik el és egy orosz polgármester véresre veri, hisz titokban kilátogatott a fogolytáborból a lányának udvarolni...

A doni halálbánya annyira fordulatos könyv, hogy csakis olyan ember írhatta, akivel mindez megtörtént... Érdemes megemlíteni, hogy a hadifoglyok közt ugyanolyan háború dúlt, mint a harctereken. A közös hadseregből fogságba esett csehek, szerbek rögtön légiókba szerveződtek, az oroszok kötelékében harcoltak és a magyarellenességük minden szinten megnyilvánult. A magyar foglyokat kínozták, sokszor megölték... Azt is mondták, hogy a magyarok minek mennének haza Magyarországra,, hisz nemsokára úgyis megszűnik... Viszont annál inkább érdekesebb, amit a „tótokról”, a szlovákokról ír. Többségük ugyanis nem akart beállni a cseh légióba, sokukat csak kényszerből sorozták be, mert inkább a magyarokhoz húztak, és ennek hangot is adtak...

Kádár azt is világosan leírja, hogy sok magyar csak azért állt be a Vörös Hadseregbe, hogy megbosszulhassa a csehektől elszenvedett sérelmeket...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.