Burgenland álarc nélkül

Történeti-földrajzi tanulmány az elrabolt nyugati végekről... A volt „fegyvertárs és társország”, a hálátlan Ausztria hullarablásáról szól. A magyaroknak éppoly természetes és istenadta joguk ragaszkodni Kismartonhoz, Felsőőrhöz, vagy két Ferencünk: Faludi és Liszt szülőföldjéhez, mint az osztrákoknak, Bécshez, a stájereknek Gráchoz. Ha a történeti jogot is figyelembe vesszük, akkor a hun-avar-magyar népi rokonság másfél ezer éves birtoklási folytonossága alapján a magyarokat illeti az elsőbbség. (...) Eme kiadvány alapja a Torontóban 1984-ben kiadott, azonos című könyv. A szerző őrvidéki származása a biztosítéka, hogy megőrizve a terület szellemiségét, hazaszeretetét, helyismeretét, sok éves munkával kutatta át a szeretett táj feltalálható irodalmát, régi okiratait, megmaradt tárgyi magyar örökségét, és azok alapján írta meg a könyvét. Remélhetőleg a feltárt adatok, következtetések segítséget adnak a magyarság helybeni megmaradásához, hazaszeretetének, nemzeti öntudatának megerősödéséhez...

A negyvenötös összeomlás óta napvilágot látott, újdonságéhes kiadványokkal ellentétben - ebben a kötetben - nem Magyarország pánszláv-marxista szellemű elmarasztalásáról, hanem a volt „fegyvertárs és társország”, a hálátlan Ausztria hullarablásáról lesz szó.

A magyaroknak éppoly természetes és istenadta joguk ragaszkodni Kismartonhoz, Felsőőrhöz, vagy két Ferencünk: Faludi és Liszt szülőföldjéhez, mint az osztrákoknak, Bécshez, a stájereknek Gráchoz. Ha a történeti jogot is figyelembe vesszük, akkor a hun-avar-magyar népi rokonság másfél ezer éves birtoklási folytonossága alapján a magyarokat illeti az elsőbbség. (...)

A II. világháború befejezése óta szinte divattá vált, hogy az angol nyelvterület törtető tanárai „Kelet-Közép-Európá-ba rándulnak ki témáért”. E tanulmány szerzője nem tartozik ehhez a téridegen kerethez. De különbözik azoktól a honfitársaktól is, akik menekülésükig csak az iskolában hallottak Őrvidékről, a nyugati határunk mentén elcsatolt országrészről...

Dabas Rezső szerző nem minősül „ejtőernyős” betolakodónak azon az ősi magyar, avar, illetve hun területen, amelyen apai és anyai elődei hosszú századokon át váltották egymást. A legszorosabb vérségi, lelki, szellemi, földrajzi és történeti szálak fűzik ehhez a határvidékhez, amelyről az esetek többségében téridegenek nyújtanak hamis képet. Vérrokon őseinek földhöz, vízhez, barázdához, környezethez ragaszkodó lelkületét éli át tehát azon adatok közlésével, amelyeket a honi táj szeretete, a szűkebb pátria, a „genius loci” ihlete járt át.

A magyar rögökhöz való jogos ragaszkodás, nem pedig holmi anyagi vagy pártos érdek adta kezébe a tollat. Még csak a „földbirtok visszaálmodásával” sem vádolhatja a lumpen-proletár rendszer, mert jelen munka szerzője mint mezítlábas kisiskolás nem nevelkedett abban a kastélyban, amelynek urait az édesapja szolgálta.

„Gondolatainkat a történeti igazság vagy hiteles források tárgykörére összpontosítva észrevehetjük, hogy bizonyos céhbeliek mereven hirdetnek követendő elveket, és mint tudományos érték nélküli selejtet elvetik mindazt, ami „személyes átélésből” fakad. Nem vonjuk kétségbe, hogy nagy térségek, földrészek történetírására alkalmazhatók e korlátozó szabályok. Ámde kisebb kiterjedésű vidék történeti adatolásánál a személyes élmények, a saját kútfők is számításba jöhetnek...”

„Tagadhatatlan, hogy oknyomozó búvárkodásom folyamán a könyvészeti adatokon kívül saját kútfőmből is bőségesen merítettem. A tanulmányom alapját képező országrészt és szomszédságának tekintélyes hányadát már több mint fél százada személyesen is ismerem, hiszen nemzetiségi iskoláiban sajátítottam el a betűvetést és az imádságokat a vendek nyelvén. A felsorolt kútfők, bizonyítékok stb. csupán töredékét képezik annak a hatalmas levéltári és egyéb adathalmaznak, amely nem csak közjogi, politikai és katonai, hanem a magyarság népi jelenlétének folytonosságát is igazolja Pannónia nyugati térségében”...

„Nincs abban semmi kivetnivaló, hogy »Burgenland« földjét és népét már kora gyermekségem óta ismerem. Hiszen életem első két évtizede jobbára Vas Vármegye délnyugati részében, a két Őrség találkozási pontján, a Rába-Lapincs kapuban zajlott le. A Pinka északi és déli szakaszán őshonos nagyszülőket vagy a stájer rokonságot a trianoni határ csak térképen választotta el tőlünk, mert a mesterséges vonalat igazolvány nélkül is rendszeresen átléptük. Vándorlásaimat csak nagyobb távolságok esetén könnyítette meg kerékpár vagy vonat”.
*
A „Burgenland Álarc Nélkül” című eme kiadvány alapja a Torontóban 1984-ben kiadott, azonos című könyv.

A szerző őrvidéki származása biztosítéka annak, hogy megőrizve a terület szellemiségét, hazaszeretetét, helyismeretét, sok éves munkával kutatta át a szeretett táj feltalálható irodalmát, régi okiratait, megmaradt tárgyi magyar örökségét, és azok alapján írta meg a könyvét.

*
„Reméljük, hogy a könyvben feltárt adatok, következtetések segítséget adnak a magyarság helybeni megmaradásához, hazaszeretetének, nemzeti öntudatának megerősödéséhez, és általánosabban ismertebbé teszi azt a szinte példa nélkül álló országcsonkítást, annak részleteit, mely kérdés mind a mai napig nem jutott nyugvópontra, hiszen nem számíthatnak a terület bitorlói arra, hogy a magyarság igazságszeretete már meggyengült annyira, hogy elismeri az adott helyzetet, és elfelejti azon honfitársait, akik még ma is szenvedik a megaláztatást, a másodrendűség bélyegét és ragaszkodnak gazdag magyar örökségükhöz, népművészetükhöz, hagyományaikhoz, röviden magyar életükhöz”.
(Szigeti Gábor)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.