Határmezsgyén

A református egyház a történelmi örökség és a megújulás esélyei között az 1989-90-es rendszerváltást követően... Egy korszakváltásról írni nagy kihívás, főleg egyházi kontextusban, ahol annyira hajszálvékonyra tud összehúzódni az igazság és a feltétel nélküli megbocsátás feledéssé lett határmezsgyéje. De megéri kockáztatni, mert a múlt örökségének megismerése hozzásegíthet a jövő lehetőségeinek felfedezéséhez, ahhoz, hogy ilyen vagy olyan történelmi tapasztalatokkal, a veszélyforrásokat megismerve, a hitvalló és igazsághoz ragaszkodó felmenőktől tanulva, reformátori és protestáns bátorsággal változtatni merjünk. Eme kiadvány ehhez a változtatáshoz, újragondoláshoz kíván szempontokat adni, mindenekelőtt a rendszerváltás teológiai témáinak megszólaltatásával, és az átalakuló népegyház szociológiai leírásával, hogy a határmezsgyén való túljutás valóban megújulás lehessen...

Ha jól emlékszem 1989, vagy 90 nyarán, egy szervezett túra alkalmával életemben először jártam a Kőszegi-hegység legmagasabb pontjánál, az Írott-kőnél. Kőszegi lévén a családi elbeszélésekből már sokat hallottam a hegyről, a csúcson lévő kilátóról és az onnan nyíló kilátásokról: keletre és nyugatra egyaránt.

A kilátásból azonban ekkor még továbbra is csak hallomás maradt, hiszen annak ellenére, hogy a határt jelentő szögesdrótot már felszedték, a kilátóba még nem lehetett felmenni, mert osztrák oldalon állt. Határmezsgyén voltunk. Előttünk a nyugatra nyitás és az átjutás, ez esetben a feljutás és a szép kilátások reménye, de egyben a megterhelt történelmi örökség még mindig határt szabott a szabad cselekvésnek: lent és kint kellett maradni.

Amikor befejeztem e munka alapjául szolgáló doktori értekezésemet, eszembe jutott ez a személyes történet, s az, hogy mennyire meghatározta generációnkat a határmezsgyén való átjutás szükségessége - térben és időben egyaránt. Azóta persze mindenki felmehet a kilátóba, magyar és osztrák oldalról egyaránt, s azóta az otthon maradt kőszegiek egy része is a másik országban keresi a kenyerét, - de kérdés, hogy túljutottunk-e minden tekintetben a mi sajátos közép-kelet-európai határmezsgyénken?

• Mennyi emléket, emlékezést, s egyben tanulságot viszünk magunkkal, vagy éppen hajítunk a feledés folyójába?

Egy korszakváltásról írni, főleg ilyen testközelből nagyon nagy kihívás, olykor veszélyes is. Főleg egyházi kontextusban, ahol annyira hajszálvékonyra tud összehúzódni az igazság és a feltétel nélküli megbocsátás feledéssé lett határmezsgyéje. De mégis úgy tűnik, hogy megéri kockáztatni, mert a múlt örökségének megismerése hozzásegíthet a jövő lehetőségeinek felfedezéséhez, ahhoz, hogy ilyen vagy olyan történelmi tapasztalatokkal, a veszélyforrásokat megismerve, a hitvalló és igazsághoz ragaszkodó felmenőktől tanulva, reformátori és protestáns bátorsággal változtatni merjünk.
*
TARTALOM:

BEVEZETÉS - A Határmezsgyéről továbbindulva
• Rendszerváltás - Rendszerváltozás - Átalakulás;
• „Protestáns forradalom”, avagy az egyházak szerepe a rendszerváltásban - Nemzetközi kitekintés;
• A rendszerváltás teológiai témái;
• Identitáskeresés és tájékozódás;
• Népegyház: Tegnap - ma - holnap;
• Összegzés és konzekvenciák;

*
A „Határmezsgyén” című eme kiadvány ehhez a változtatáshoz, újragondoláshoz kíván szempontokat adni, mindenekelőtt a rendszerváltás teológiai témáinak megszólaltatásával, és az átalakuló népegyház szociológiai leírásával, hogy a határmezsgyén való túljutás valóban megújulás lehessen.
*
KOVÁCS KRISZTIÁN (1977), református lelkész, teológus; a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.