Irány

Több mint 150 év (a végén még nyitott) története. Nem kitalált a történet, a szereplőket még a monogramjuk megváltoztatásával is rejti. A helyszíneket nem „rejtjelezi”, mert a történet csak így valóságos és hiteles. Gyermekéveiben megtapasztalja az „osztályidegen” családja és önnön kitaszítottságát, kiszolgáltatottságát. Ebből a kilátástalanságból kitörési lehetőséget kínált továbbtanulással az egyházi pályára való készülés. Nagyot fordult a világ: a katolikus egyházban a második vatikáni zsinattal, majd az 1989-es rendszerváltással. Szeretne családapaként pap lenni, gyermekeit egyházilag is érvényes házasságban nevelni - ennek lehetőségét várja az egyháztól, de hiába. Ezt végül csak 22 év után kapja meg, de „papi hivatalát” több száz sorstársával nem kapja vissza. Így kell élnie, így kell élniük... Szerzőnk mindeközben azt vizsgálja, hogy élete a jó irányban haladt és halad-e...

A Szerző több mint 150 év (a végén még nyitott) történetét írja le. Nem kitalált a történet, a szereplőket - ha tudomása szerint még élnek, és főként, ha a szerepük nem pozitív - még a monogramjuk megváltoztatásával is rejti. A helyszíneket nem „rejtjelezi”, mivel a történet csak így valóságos és hiteles...

Családi beágyazottságát az 1867-ben Gömörben (ráadásul a Gömör nevű faluban) született apai nagyapával, a „keményfejű palóccal” kezdi. A világtörténelem vasszekere először az apai nagyapa első világháborús kálváriájával gázol át a családon, hogy az 1929-es gazdasági válság után elérkezzünk a második világháborúhoz. Ennek második évében született meg a Szerző a délkelet-magyarországi, már módos földműves család hét gyermeke közül hatodikként.

Személyes emlékei azoktól az évektől meghatározók, amikor legérzékenyebb gyermekéveiben megtapasztalja az „osztályidegen” családja és önnön kitaszítottságát, kiszolgáltatottságát a „proletárdiktatúra” éveiben.

Ebből a fojtogató kilátástalanságból kitörési lehetőséget kínál, hogy - papi hivatást érezvén - továbbtanulási lehetőséget kap az egyházi pályára való készülés jegyében.

A következő évtizedekben kétszeresen is nagyot fordul a világ: először a katolikus egyházban a második vatikáni zsinattal, majd politikailag: az 1989-es rendszerváltással.

Mindkét esemény a Szerző személyes életében is sorsfordulatot hoz. Belülről vezérelt emberként (így szól az önmeghatározása) családapaként akar pap lenni - ennek lehetőségét várja egyre reménytelenebbül - önmagát a felgyorsuló modern korban újrafogalmazni igyekvő egyháztól - hiába.

Hitét, egyházához való hűségét soha el nem vesztve küzd azért, hogy a kötelező nőtlenség ígéretére tett esküje alól megkapja az illetékes római „főhatóságtól” a fölmentést, így a gyermekeit egyházilag is érvényes házasságban nevelhesse. Ezt végül csak 22 év után kapja meg, de „papi hivatalát” több száz magyar és világszerte több tíz-, akár százezer sorstársával (hiteles nyilvános statisztika nincs) nem kapja vissza. Így kell élnie, így kell élniük...

*
Szerzőnk mindeközben azt vizsgálja, hogy élete a jó irányban haladt és halad-e...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.