Rovás olvasókönyv

Ősi írásunk – a magyar rovás – legalább nyolc ezer év óta létező kincsünk. I. István koráig általános volt. A római kereszténység felvételével a latin betűkkel való írást tette hivatalossá, de az egyszerű emberek az ősi írásunkat továbbra is megtartották, használták még évszázadokon keresztül, amelyről rovásemlékeink is tanúskodnak. Legtovább Székelyföldön használták, ezért is nevezzük székely–magyar írásnak. Főként gyermekeknek rovásírással írva a kötetben ezeket olvashatjuk: Álmosék hazahívása; Atilla, az Isten ostora; Áldást osztó Jézus; Egyiptomi szálak; Sumér kapcsolatok; Isten földi helytartói; Csodaszarvassal az óhazába; Földművesek érkezése; Hétköznapi írástudás; Öntözéses földművelés; Élelemtermelés Anatoliában; Kárpát-medencei kirajzás; Testet öltött termékenység; Művészet a hangszerével; Finomított kőpattintás; Összehangolt tevékenység; Vértesszőlősi ősember; Rudabányai emberős. Rovásbetű készlet: Tisza András. A verseket: Szőke István Atilla írta. A rajzokat készítette: Bedő Zsolt.

Szabványba került rovásbetűkkel...

„Ősi írásunk – a magyar rovás – legalább nyolc ezer év óta létező kincsünk. Az írás tudása egész népünkre kiterjedt volt, ennek emlékét még ma is őrzi nyelvünk a következő kifejezésekkel: valakinek sok van a rovásán (nyilvántartják az elkövetett cselekményeit), rovott múltú (valamikor a büntetéseket is maradandó módon, rovással jegyezték le), rovót hoz az iskolából a megrovásban részesült (ez mindig írásban történik), rovat (az újság két vonal közti oszlopa), az adót a mai napig is kiróják, mi meg lerójuk.

Őseink a papír feltalálása előtti időkben juhbőrből készült pergamenre írtak, a rovásbotokra való rovás pedig mindennapos volt. A RÓNI és RÓ szavakat népünk RÚNI és Ősi írásunk használata ezer évvel ezelőttig, I. István koráig általános volt. Ő volt az, aki a római kereszténység felvételével a latin betűkkel való írást tette hivatalossá, de ennek ellenére az egyszerű emberek az ősi írásunkat továbbra is megtartották, használták még évszázadokon keresztül, amelyről rovásemlékeink is tanúskodnak. Legtovább Székelyföldön használták, ezért is nevezzük székely–magyar írásnak. Íráskutatóink még az 1900-as évek elején is olyan juhászok körében gyűjthették a rovásbetűinket, akik között élő tudásként volt jelen ősi írásunk, a rovás...”
*
A főként gyermekek számára rovásírással írt kötet TARTALMA:

• Álmosék hazahívása;
• Atilla, az Isten ostora;
• Áldást osztó Jézus;
• Egyiptomi szálak;
• Sumér kapcsolatok;
• Isten földi helytartói;
• Csodaszarvassal az óhazába;
• Földművesek érkezése;
• Hétköznapi írástudás;
• Öntözéses földművelés;
• Élelemtermelés Anatoliában;
• Kárpát-medencei kirajzás;
• Testet öltött termékenység;
• Művészet a hangszerével;
• Finomított kőpattintás;
• Összehangolt tevékenység;
• Vértesszőlősi ősember;
• Rudabányai emberős;
*
Rovásbetű készlet: Tisza András
A verseket: Szőke István Atilla írta
A rajzokat készítette: Bedő Zsolt
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.