Az élő rovás 2. kiadás

A székely-magyar rovásírás az emberiség egyetemes kulturális örökségének része, egy ősi civilizáció szellemi terméke, amelyet a magyarok és elődeik hoztak létre a történelmi időkben. Eredete, kialakulása és más írásokkal való rokonsága a mai napig tudományos kutatás tárgya, a kutatók és a rovásírók köreiben elméletek sokasága létezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A százezres nagyságrendűvé gyarapodott rovásírók közössége elhatározta, hogy Európa élő és a való életben használt írásai közül utolsóként, nemzeti írásunkat is az általános számítástechnikai alkalmazás feltételét jelentő Unicode szabvány részévé emeli. A könyvben a tanácskozáshoz vezető útról, a tanácskozás eredményeiről, a rovásírás érdekességeiről, valamint a benyújtott szabvány-tervezetről olvashatnak a nemzeti írásunk iránt érdeklődők. Nem csupán érdekfeszítő olvasmány, hanem egyben meghívás az Olvasó részére a székely-magyar rovásírás jövőjébe vezető közös útra.

A székely-magyar rovásírás ügye túllépett a Kárpát-medencén, a nagyvilág szeme elé készül.

A mára százezres nagyságrendűvé gyarapodott rovásírók közössége elhatározta, hogy Európa élő és a való életben használt írásai közül utolsóként, nemzeti írásunkat is az általános számítástechnikai alkalmazás feltételét jelentő Unicode szabvány részévé emeli.

Ennek a folyamatnak lépéseként a könyv szerkesztői a rovásírást gyakorlókat, kutatókat és oktatókat nemzetközi tanácskozásra hívták össze, ahol a közösség a Dr. Hosszú Gábor által vezetett szabványosítási munka támogatása mellett döntött.

A könyvben a tanácskozáshoz vezető útról, a tanácskozás eredményeiről, a rovásírás érdekességeiről, valamint a benyújtott szabvány-tervezetről olvashatnak a nemzeti írásunk iránt érdeklődők. Nem csupán érdekfeszítő olvasmány, hanem egyben meghívás az Olvasó részére a székely-magyar rovásírás jövőjébe vezető közös útra.

A székely-magyar rovásírás az emberiség egyetemes kulturális örökségének része, egy ősi civilizáció szellemi terméke, amelyet a magyarok és elődeik hoztak létre a történelmi időkben. Eredete, kialakulása és más írásokkal való rokonsága a mai napig tudományos kutatás tárgya, a kutatók és a rovásírók köreiben elméletek sokasága létezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az azonban kétséget kizáróan tárgyi emlékekkel bizonyított, hogy a IX. századi magyarok a saját nyelvükön kiterjedten alkalmazták a rovásírást, ami a több évszázaddal korábbi időtől való használatra enged következtetni.

Európa legtöbb országához hasonlóan a XI. századtól kezdve a Magyar Királyságban is a latin nyelv és latin írásjegyek váltak meghatározóvá a hivatalos államigazgatási és egyházi írásbeliségben. Ennek ellenére a rovásírás a mai napig folyamatos használatban maradt a magyar nyelvterület egyes részein, az egyszerű pásztornéptől és a székely fafaragóktól kezdve a nemességen át a papságig, sőt koronként titkosírásként is szolgált.

A rovásírás azonban nemcsak túlélte a középkori és újkori történelem viharait, hanem közben szüntelenül fejlődött, a közelmúlt néhány évtizedében pedig példa nélküli népszerűséget elérve alkalmazkodott a jelenkori igényekhez is.

Ma már könyvek, újságok és honlapok jelennek meg székely-magyar rovásírással, képzőművészeti alkotások, formatervezési megoldások és köztéri feliratok alkalmazzák, valamint az elhivatott tanítóknak köszönhetően a gyermekek tízezrei tanulják a nemzeti írást. A székely-magyar rovásírást értők, kedvelők évről-évre gyarapodó tábora mára százezres nagyságrendűvé vált, amely szükségszerűvé tette a nemzeti írás korszerű alkalmazási feltételeinek megteremtését.

Ennek a folyamatnak a részei:

- a formai egységesítés,
- az írásszabályok korszerűsítése,
- valamint a műszaki szabványosítás,
amelyet a rovásírók közösségi alkotás keretében valósítanak meg, - ahogyan tették azt őseik is az írás megőrzése és fejlesztése során.

Ez a könyv ennek a hagyományőrző alkotómunkának az egyik állomását mutatja be: a székely-magyar rovásírók közössége összegyűlt Gödöllőn 2008. október 4-én az „Élő Rovás” tanácskozásra, hogy a számítástechnika világába emelje a magyarul beszélők nemzeti írását. Európa élő és ténylegesen használatban lévő írásai közül utolsóként már csak a székely-magyar rovásírás nem része az általános számítástechnikai alkalmazás feltételét jelentő UNICODE szabványnak, ezért az interneten és a való életben szerveződő Magyar Rovásírók Közössége, Dr. Hosszú Gábor vezetésével hivatalosan is benyújtotta a könyvben megtalálható N3527 számú szabványtervezetet.

A közösség határozott célja, hogy a lehető legszélesebb egyetértéssel mihamarabb elérje a nemzeti írás szabványba emelését, amelyhez ezúttal kéri a Tisztelt Olvasó támogatását is.

A könyv szerzői úgy vélik, hogy a székely-magyar rovásírás az ősök csodálatos kincse, bűvös hagyatéka a mindenkori utódok számára, amelyet kellő tisztelettel és alázattal a kor igényeihez alakítva továbbadni kötelesség. Ez különösen ma időszerű, hiszen a nemzeti írás gondolat- és képvilága, valamint a magyar nyelvvel és a magyar műveltség szinte minden területével való szerves kapcsolata révén az egyik kulcs lehet az annyira áhított magyar szellemi megújuláshoz.
(Forrás: HunHir)

*
„Az Élő Rovás 2. Kiadás” című eme kiadványt a nemzeti írás szabványba emelésének igényével a könyv forgatása közben is remélhetőleg azonosulni kívánó, a rovásjeleket ismerő vagy megtanulni szándékozó olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:

Rovás-kártya - Rakd párba a madarakat és a betűket.
Rovás alapismeretek.
Hét meg hét magyar népmese - rovásírással.
Körök és korok.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.